Toldy Ferenc: A magyar költészet kézikönyve a mohácsi vésztől a jelenkorig, vagyis Az utóbbi negyedfél század kitünőbb költői életrajzokban és jellemző mutatványokban. 2. kötet (Budapest, 1876)
Tizennyolcadik század 1772 óta
322 TIZENNYOLCADIK SZÁZAD. Mind. Lantom, danold Lyaeust ! A szíveket feloldó, A gondtörő Lyaeust Méltó danolni néked. Egy. Ő a kegyelmes isten, És ő az, aki által A megpirult gerezdben Nyájaskodó barátság, Öröm, kacaj, ledérség, S tréfás szavak teremnek Hogy a szegény halandó Felejtse szíve terhét. Mind. Lantom, danold Lyaeust, A szíveket feloldó, A gondtörő Lyaeust Méltó danolni néked. Egy. Ő a kegyelmes isten, Ő aki képzetünkben Teremthet új világot. Ő int Polymniának, S mennybéli zengzetével Olvasztja szíveinket. Ő gyújtja a poétát Érzékenyebb dalokra, És bájoló borával Édes ragadtatásban A menny felé repíti. Mind. Lantom, danold Lyaeust, A szíveket feloldó, A gondtörő Lyaeust Méltó danolni néked. 15. Keseredés. A rózsa szép virágszál, De tüske szúrdas ágán. Ha mézet ád is a méh, Falánkja néha megcsíp. A bor betölt örömmel, S mámort okoz gyakorta.