Toldy Ferenc: A magyar költészet kézikönyve a mohácsi vésztől a jelenkorig, vagyis Az utóbbi negyedfél század kitünőbb költői életrajzokban és jellemző mutatványokban. 2. kötet (Budapest, 1876)
Tizennyolcadik század 1772 óta
CSOKONAI VITÉZ MIHÁLY: 319 Gyász idők! így kiált vádolván az eget — Lám, csak egy rövid nap mennyit elveszteget : Ma csak harminc arany jött be a kasszába, Még is kilencven pénzt adtam ki hiába. Azonba mely szörnyű károm következe — Itt jajgat s fejére kulcsolódik keze — Mely szörnyű kár ! egy szél pénzem elrablotta : Lantornás ablakom ketté szakasztottal Úgy tűnődik, s talám azt is sajnáljam, Hogy a versbe ingyen s potomra jött elő. V. Az anakreoni dalok közöl. 11. Búkergető. Ha szíhatok borocskát, A gondjaim csúcsainak. Ki boldogabb halandó Mint aki nem sóhajtoz ? Ki boldogabb magamnál ! Héj ! vízivók ! be sűrű Pocsolyába foly világtok ! Szép volt Phyléta, s ifju, Szellem s dalok barátja , De békamódra zengett, Csigaként tudott szeretni, Bámulsz-e? vízivó volt. Héj víziszák ! be sáros Elmétek és világtok ! Kancsót fiú, veszendő Ez élet, és előlünk Mint egy palack bor elfogy. Hát kurta napjainkból Hányat lelopnak a búk ! Mért bokrositsam a bajt ? Miért fogyaszszam értem, Míg a gohér virágzik? Iszom ha szívem örvend,