Toldy Ferenc: A magyar költészet kézikönyve a mohácsi vésztől a jelenkorig, vagyis Az utóbbi negyedfél század kitünőbb költői életrajzokban és jellemző mutatványokban. 5. kötet (Budapest, 1876)
Tizenkilencedik század III.
PETŐFI SÁNDOR 183 búcsút vévén egymástól, P. Hortobágyon át Pestre, s onnan Pápára szándékozott tanulását folytatni, azonban Székesfejérvárra jutván, a Szabó-féle színésztársaságba állott, melynél karácsonig („Borostyán“ név alatt) itt, a tavasz végéig pedig Kecskeméten működött, s e mellett szorgalmasan űzte Önmívelését. Megnyílván az országgyűlés (1843), Petőfi Pesten és Pápán keresztül oda sietett. Pesten Bajzánál „Pönögei Kis Pál“ név alatt Petőfi megbízottjaként jelenvén meg, több daloat adott által, mint magáért és barátjáét, mikkel Vörösmarty és Bajza javulását megnyervén. Ítéleteik nagy mértékben buzdítólag hatottak reá (tizenöt dala az 1843-as Athenaeumban mindkét fenebbi név alatt). Pozsonyba érvén, az ottani szinésztársaságnál, mely akkor a ligeti arénában játszott, nem kapott alkalmazást; nyomorgott tehát, s kénytelen volt országgyűlési tudósítások másolásával pótolni életszükségeit, míg a szerencse Vachott Sándorral hozta össze, ki menyasszonyához Pestre menvén, itt az „athenaeisták közt“ (mint Petőfi beszélti) számára némi segélyt gyűjtött, Nagy Ignác pedig, a Kisfaludy-Társaság Külföldi Regénytáránakszerkesztője, Pestre hívta, azt ígérvén, hogy a nemzeti színháznál felvételét eszközli, s a Regénytár mellett néhány hónapig elfoglalja, mire Petőfi csakugyan Pestre sietett. Amely mértékben most dalai a szépirodalmi lapokban (Athen, Regélő, Életképek, Szivárvány) elfogadtattak, ugyan abban mind dúsabban kezdett