Toldy Ferenc: A magyar költészet kézikönyve a mohácsi vésztől a jelenkorig, vagyis Az utóbbi negyedfél század kitünőbb költői életrajzokban és jellemző mutatványokban. 5. kötet (Budapest, 1876)
Tizenkilencedik század III.
286 TIZENKILENCEDIK SZÁZAD. vény által a higgadt törvényhozásra radicális irányban nyomást is gyakorolni. A „nemzet kivonatai“ tizenkét pontba foglaltattak, melyek azonban a martius 14-kei népgyűlés által, hála az óvakodóbb elemeknek, csupán az országos ellenzéki választmányhoz rendeltettek felküldetni, hogy az aláíratás ez által eszközöltessék szélesebb körökben. De most megérkezett a bécsi támadás híre, mely által a két barát felvillanyozva, mártius 15-kén társaikat s a hozzájok tömegesen csatlakozó ifjúságot vezetve, a tizenkét pont s a Petőfi énekének (Talpra, magyar!) kinyomatását a Landerer-nyomdában kierőszakolta, azokat nagyban terjesztették, s nyílt helyen tartott beszédeikkel e pesti nap eseményeinek fő tényezői lettek. Midőn aztán a „pesti bizottmány“ a pesti mozgalom mérséklő irányzását, s utána, az új kormány lejővén, az ügyek vezetését átvette. Jókai a Petőfivel most közösen szerkesztett Életképekben, mint maga írja, „politikát verselt, politikát novellázott, politikát vezércikkezett“; azonban „a közönség nem olvasott semmit, annak nem kellett egyéb mint a falragaszok“ ; s az ő csaknem egyedüli szépirodalmi lapja előfizetőinek száma másfélezerről négyszázra csökkent, a téli táborozás bekövetkeztével pedig meg is szűnt. Azalatt Jókai megházasodott, 1848 aug. 29. hitvesül vévén a már akkor közkedvességes színésznőt Laborfalvi Rózát, s épen a „Pesti Hírlap“ szerkesztőségét volt átveendő, midőn 1849 elején ő is kénytelen volt az országgyűlést Debrecenbe követni, ahol a békepárt