Voinovich Géza: Írók és költők Írástudók (Budapest, 1943)
Jókai Mór
szívja magába. Azután a Nagy-Alföld tárul elébe. Kecskeméten jogot tanul az iskolában, szállásadójától, Gyenes Mihály városi főmérnöktől pedig, akit fakó szekerén elkísérget hivatalos útjaira a város határában, füvek, állatok, népélet ismeretét. Ebből a homokvilágból sok regény hajtott ki később. Huszonegy éves korában a fiatal írók lapját szerkeszti; az ifjúság egyik vezére; március 15-én ő tart beszédet a szabad sajtó nyomdája előtt, este a színpadon; ott tűz mellére nemzetiszínű kokárdát Baborfalvy Róza. Később a kormány nyomában Debrecenbe menekül, Vörösmartyval, Bajzával, Nyáry Pállal együtt; ott egy történelmi kor minden szereplőjét látja. Világos után a Bükkben bujdosik; megint új életet és új vidéket ismer meg, mintha az ország sorra elébe tárná minden szépségét, a magyar faj minden ágazatát. Komárom capitulátiójánál Szigligeti testvére katorifi Geleitscheint szerez a nevére, a feleség azt 1849 karácsony szombatján viszi meg búvóhelyére, azután hol Pesten, hol Budán rejtegeti. Egy pár év múltán az ország legnépszerűbb írója; ír verset, regényt, színművet, biztatásul mutogatva bennök a dicsőséges múltat, a kedélyes félmúltat és a gyászolt nagyidőket, élclapjával egy nemzetet tanít újra mosolyogni. Száznál több kötetből épít magának alapzatot. Láttuk, midőn egy ország ünnepelte és láttuk öregen, Lear király módjára kitaszítva, légvárai előtt, hálátlanságot, feledtetést, hidegséget tűrve. Fordulataival és véletleneivel, dicsőségében és szenvedései közt nem olyan-e ez az élet, mint valami regény, nem olyan-e ő maga, mint egy regényhős? A korszak, melybe életének java, munkásságának