Voinovich Géza: Petőfi összes költeményei 1. (Budapest, 1921)

Zsengék

Egy kálomista pap s Csokonai Egymásnak voltak jó barátai. Kilódul egyszer Debreczenből S a jó barát előtt megáll, S : ihatnám, pajtás ! így kiált föl Csokonai Vitéz Mihály: «No ha ihatnál, hát majd ihatol, Akad még bor számodra valahol, Ha máshol nem, tehát pinczémben ; Ottan nem egy hordó bor áll. » Szólott a pap, s leballag véle Csokonai Vitéz Mihály. « Ihol ni, ucczu ! » fölkiált a pap, A­mint egy hordóból dugaszt kikap : «Szaladj csapért! ott fönn felejtém ; Szaladj, öcsém, de meg ne állj !» És fölrohan ló halálában Csokonai Vitéz Mihály. «Megint panasz, hát már megint panasz! És a kiről szól, mindig csak pap az. Tart a panasz estétől hajnalig, Az ember még csak nem is alhatik !» Így szólt az úristen nagy bosszúsan. «Már megtekintem, ott alant mi van.» Felkelt az ágyról, gyertyát gyujtatott, Felöltözék és útra kelt legott. Tovább nem győzte várni a csapot, Ott hagyta a hordót, (a bor kifolyt.) Fölmén a pinczéből a házba, De ott fönn senkit nem talál. Csak késő este érkezett meg Csokonai Vitéz Mihály. Hát a dologban ez volt az egész : Kereste ott fönn a csapot Vitéz, Zeget-zugot kikutat érte, De csak nem jön rá, hogy hol áll ? És így csapott szomszédba mégyen Csokonai Vitéz Mihály. A mint elérte volna a kaput, Szent Péter mint a bunda úgy alatt . Mert tegnap egy uj vendég érkezék, S ily alkalomkor lakmát tart az ég, Mivel mostanság úgy áll a világ, Hogy új lakó a mennyben ritkaság. Ilyenkor aztán Péter bácsinak kezében a kancsók jól forganak. CSOKONAI. A likra tette tenyerét a pap . Csak vár, csak vár, hogy jön talán a csap, S a csap nem jött, és a pap morgott : «De mi az ördögöt csinál, Hol a pokolba marad az a Csokonai Vitéz Mihály ? » A szomszédban valami lakzi volt. Elébe hoztak ételt és italt . Es ím az étel és bor mellett És a zenének hanginál Csapot, papot, mindent felejtett Csokonai Vitéz Mihály. (Pest.) LEGENDA: 152

Next