Figyelő, 1871. január-december (1. évfolyam, 1-48. szám)
1871-04-08 / 18. szám
Megjelenik í havonkint négyszer, minden hó 1-, 8-, 16- és 24-ik napján. TV 1 1 B i 1 [ í Szerkesztő lakása: ^ " 1 1 ■[ 1 ^ |H 1 Magyar utca 37. szám, 1 1 v¡ 1 JL/ W • 1 eme e í -a*‡~ Előfizetési díj : í Egész évre .... 8 frt. ; * i ~ Irodalmi és szépművészeti lap. 1 kedésében, j ^ Évnegyedre .... 2 frt. í Felelős szerkesztő: SZANA TAMÁS. É_____________]I ÉVFOLYAM. PEST, 1871. MÁJUS 8. 18. SZÁM. Tartalom: Az égalj hatása a költészetre. — Lisznyai és a kelmeiség Angol irodalom. P. J. — Macchiavelli Miklós költeménye. Ifj. Ábrányi Kornél. A jegyesek. (Beszély). Szépfaludi Ö. Ferenc. — Irodalom és művészet. AZ ÉGALJ HATÁSA A KÖLTÉSZETÉÉ. u. t Ús-Kelet után a valódi keleti költészetet, a maga eredetiségében, Persiában kell keresnünk. Persia, valamint az egész mohamedán Ásia, vallási és történelmi mythosának forrása a Korán és a Sahname. A persa költészet első korszakát, számos csekélyebb jelentőségű műveken kívül, a Sahname tölti be. Az epikus Firduzi, a mystikus Dzselaleddin, a lyrikus Szaadi, az erotikus Hafiz, a panegyrikus Enveri, a romantikus Nizámi és Dzsámi, az égi sphárák hét dalnoka, kiknek zenéjéből hangzott szerte a persa költészet. A küzdtérre Firduzi lépett először. Ó-Persia fényes tetteit fátyol bolttá, de e fátyol alól kicsillogott a fény, melyet a népmonda költői zománca vett körül. Az ó-persa királyok megéneklését, melyet már I. Manzur megkezdett, folytatá Mahmud s Dakiki, utána a nagy mű kivitelére a választás Firduzira esett, s megszületett a Sahname (A királyok könyve). Az emberi emlékezet a múltat rózsás lepellel övezi körül; örömmel tekintünk vissza az egyszerű, boldog gyermekkor felé ; az öregek a régi jó időkről sóhajtoznak, s a költő szívesen mereng a múltak emlékén. A világ-költészet négy rendkívüli művet mutat föl a régi múltból: a Sahnamet, az Iliast, a Niebelungokat és Ossian eposzait.Tárgyuk a hős tettekben gazdag múltba vész, de a dalnokok ereje egyaránt nagy s a világ-költészet nem fog többé ily tüneményeket fölmutathatni, hol oly nagy tények, oly nagy költők által lennének megörökítve. De míg az Ilias nem csupán Homer műve, a Niebelungok nem egy költőtől származnak, s Ossian eposzaiban is fölismerhetni a Macpherson módosításait. Firduzi a költészet templomában egyedül áll. Rendkívüli erő, gazdag színezés, a persa műveltség gondolat- és erkölcs tisztasága, derült életbölcsészet, főleg emelkedett vallásosság jellemzik. Kora nem esik többé homályba, hanem a keleti költészet fényes nappalába s eként fényei is sokkal alaposabbak, mint az európai középkoréi. A Sahname tárgyát a homályos idők történetével kezdi és folyama a persa birodalom megdöntéséig tart. Az emberiség gyermekkorának történetét festi, midőn énjének fentartásáért a kültermészettel kellett küzdeni. Féken ereszti phantasiáját; Rostem, Iszfendiar és Sohrab hősei a puszták szörnyeivel: farkasokkal, oroszlánokkal, elefántokkal, divékkel, varázslókkal küzdenek, s a napot és holdat a légben szállongva fekete szörnyek homályositják el. Épen mint Ossiannál, csak hogy itt minden világos, míg Ossiannál minden homályba van burkolva : a szörnyek láthatatlanok, s a szellemek ködös felhőkön szállongva incselkednek a hősökkel. A Sahname első részét költőinek, a másodikat történelminek lehet nevezni. A második korszakban a lyrai panegyrikus és romantikus költők tűntek föl, az előbbiek hőse Enveri, az utóbbiaké Nizámi. A fejedelmek dicsőítése képezte feladatukat, s midőn az értékvilág már nem nyújtott elég színt és képet hőseik számára, a szellemvilághoz fordultak, s a valótlanság birodalmába tévedtek. A természet erőit a dicsőített akaratától teszik függővé, s a napnak és holdnak útját a hős akaratra szabja meg. A romantikus epikus költők legnagyobbika az e nemben elérhetetlen Nizámi volt. A harmadik korszakot a moral és mysticismus jelzi; képviselői: Mallá Dzselaleddin, Rumi és Szaadi. Dzselaleddin kelet legnagyobb mystikusa és Szaadi az első persa költő, kinek művei nyugaton is elterjedtek. Az ő mély és praktikus morálját könnyebben is meg lehetett érteni, mint például Hafiz lyrai szárnyalását vagy Dzselaleddin mystikus philosophiáját. Ismeretessé nyugaton a majdnem mindenfelé elterjedt Gulisztan (rózsakert) és Bosztanja (gyümölcskert) által lett. A persa költészet a negyedik korszakban, Hafiz lyrai költeményeiben érte el virágzásának