Figyelő, 1871. január-december (1. évfolyam, 1-48. szám)

1871-05-08 / 22. szám

Megjelenik havonkint négyszer, minden hó 1-, 8-, 16- és­­ 24-ik napján. Előfizetési díj : Egész évre .... 8 frt. Fél évre .................4 frt. Évnegyedre .... 2 frt. FIGYELŐ. Irodalmi és szépművészeti lap. Felelős szerkesztő: SZANA TAMÁS. Szerkesztő lakása: Magyar­­ utca 37. szám, I. emelet. Kiadó-hivatal: Aigner L. könyvkeres­kedésében, váci­­ utca 18. I ÉVFOLYAM. PEST, 1871. JUNIUS 8. 22. SZÁM. Tartalom: Költészet és nemzetgazdaság. György Endre. — A német szinköltészet története. 1848-tól 1866-ig. Asbóth János. — Az újabb olasz költőkről. — A román népköltészetről. — Első csók. Madách Imre. — Fiammina. Major Béla. — Tompa toasztja. Tors Kálmán. Irodalom és művészet. KÖLTÉSZET ÉS NEMZETGAZDASÁG. Dr. Faucher egyik művében azt állítja, hogy Smith Ádám egész rendszere Robinson Crusoenak köszönhető. A költő fantáziája érlelé meg a nemzetgazdában a munkafelosztás nagy­szerű princípiumát, e sokat vitatott, gyakran kétségbe vont és ugyanannyiszor csak megerő­södött elvet, melynek gyakorlati jelentősége egyenes arányban emelkedik az iparos élet fej­lődésével és a gyáraknak szaporodásával. De minket jelenleg nem az elv, hanem a két tan összefüggése érdekel, ama kapocs kere­sése, mely ezen, az első pilanatra egymástól oly távol állónak tetsző ismereteket összeolvasztja. E kapocs nem a végletek találkozásán, ha­nem a fokozatos fejlődésen alapul. Lélekbúvárok szoktak vitatkozni a felett, hogy a kedély és értelem működésénél melyik az elsőbb ? a kedély ad-e impulzust az értelem­nek, vagy a kedély működésére az értelem gyakorol-e megindító befolyást ? Bármily szépnek tartanám is e kérdést el­méletileg, a gyakorlatban még amaz osztályo­zás felállítását is meddőnek tartom, a­mely az ismeretágakat nem a magasabb vagy alacso­nyabb fok szerint, hanem az értelem és kedély­nek, mint forrásoknak csatornáin akarja meg­bírálni, a­mely az elvont, rideg és merev theo­­riát, a magára hagyott értelem ez anyjára ütött gyermekét, a concrét, meleg és zajló gyakor­lattól éles határokkal akarja elválasztani. Buckle azt mondja — s nagy igaza van, — hogy korunk csak annyiban különbözik az előzőktől, mert a deductiv helyébe az in­­ductiv irányt emelte irányadóul, s ha a gya­korlati tényekről emelkedik az átalános igaz­ságokra : az így nyert axiómák kétségkívül me­legebbek lesznek, mert nem a magára hagyott értelem merev biablonai, hanem tisztán és egyedül a létező világ keretei. Mi nemzetgazdák, igenis méltányolni tud­juk ez állítást. Malthus doctrinája még az által gondolta merev számításai által a munkás kér­dés élét elvenni, ha a szaporodás minden, még embertelen módon is meggátoltatik; s hol ál­lunk ma, a humanismus és — valljuk be — a a költők befolyása által ? Ma nem ez embertelen kiindulási pont szolgál támaszul, hanem a sze­retet melegével hirdetjük, hogy a valódi nem­zetgazdaság feladata emelni a közjólétet, s idő­vel mindenkinek emberhez méltó életet bizto­sítani. Mi lényeges a különbség a kettő közt! Az emberszeretet melege a költő lelkese­dése és a nemzetgazda sarkantyúja egyaránt. Emez számítva apró pénzben, az lelkesedve nagy jegyekben, ez részletezve, az egészében veszi fel tárgyát; de a kiindulási pont s a vég­cél ugyanaz. A szép nem azért jó, mert jó akar lenni, hanem jó szükségképen; a hasznos ép úgy; s a tudományok, melyek relatív viszonyban álla­nak az emberiség örök, elévülhetetlen alapjaival : e három categóriának mindegyikébe kétségkí­vül beillenek, s ha a festés különböző is, de a tárgy és alapszín mindig ugyanaz. Madách ép úgy elitéli a falanstereket, mint Chevalier; Eötvös ép úgy a népiskolákban látja az állam főerőit, mint Roscher, s Petőfi nem lelkesedik jobban a világszabadság eszméjéért, mint a manchesteri szabad nemzetgazdai iskola hírneves képviselői. A nemzetgazda ép úgy egészében öleli fel az embert és az emberiséget, mint a költő, s azon választható a kapcsolatnál fogva, mely mind a két boncoló által feszegetett érdekek, a materiális és a szellemi érdekek között van, a két fél egy közös pontban találkozik. IV. Henrik, ki legalább vasárnaponként tyúkot óhajtott főzetni legszegényebb alattvalója kony­hájában is, s Milton Elvesztett paradicsoma közt sokkal inkább alaki, semmint lényegi a

Next