Figyelő, 1872. január-december (2. évfolyam, 1-52. szám)
1872-05-05 / 18. szám
Megjelenik minden VASÁRNAP.FIGYELŐ. -o-Szerkesztő lakása: Magyar-utca 37. számt, 1. emelet. ELŐFIZETÉSI DÍJ : Egész évre .... 8 frt. shnutoluti, $*jpin$2di ,$ ^iti^ai fjdilap* Kiadóhivatal: AIGNER LAJOS Évnegyedre .... 2 frt. Felelős szerkesztő: SZÁN A TAMÁS. váci - utca 18. szám. II. ÉVFOLYAM. PEST, 1872. MÁJUS 5. 18. SZÁM. Tartalom. A görög szellemről. Váry Gellért. — A közép- és délamerikai spanyol költészet. Lengyel Géza Depó. — Hazai irodalom. Lapszemle. — Színi szemle. — Pasinka. — Rövid szemle. A GÖRÖG SZELLEMRŐL. II. Ámbár az ióniai és dór lelkűjét Szólón és Likurgosz, nemkülönben Athéné és Spárta bemutatásával elég jellemzetes különbségben áll előttünk, mégis annak kiegészítésére úgyszólván mellőzhetlen ama hatásnak ismerete, melyet azok mindegyike a görög nyelvre és a görög műépítészetre gyakorolt. A dór törzsek nyelvében túlságos bőséggel használták ama hangokat, melyeket a magyar nyelvben vastagoknak nevezünk, míg az ióniak a vékony hangzókkal a vastag hangok rovására éltek. Ennek következtében a dóriai görög beszéd a törzs lelkületének megfelelőleg bizonyos keménységet tüntetett föl kifejezéseiben, míg az ióniai társalkodás azon kellemes lágysággal csörgedezett, mely természetes visszfénye volt az ióniai szellemnek. A dór alhanguság és az ióniai fölhanguságból az összeolvadás által jött létre a görög nyelvnek ama csodásszerü zenéje, melyet attikai nyelvnek mondunk. Mig így a nyelv hallható kifejezése vala az ióniai és dór szellem különféleségének, addig a műépitészet látható s mintegy kővé vált megvalósitásának mondható. A dór építészetnek egy alapkövön nyugvó s egy gerenda alá szorított oszlopai mit sem fejeznek ki hivebben, mint a dór törzseknek lelkületét, mely szerint az egyed mindenféle tekintetben az egy állodalom eszméjének támasza. Az oszlopok ékesség nélküli egyszerűsége s termetes vastagsága csak közelebbi kimutatása a kemény dór lelkületnek. Ezzel ellentétben az ióniai műépület minden köve könnyűséget és gyöngédséget lehel ; oszlopai már nyúlánkok és ékesek. Az oszlopfejek cifrázata, annak csigaszerü hajlékonysága s az egész ióniai épület jelleme csakis gyöngéd érzelemnek lehet szüleménye. Mindezek elég világosan mutatják, hogy az ióniai és dór lelkűlét minden dolgon, amivel j a külvilágban csak érintkezésbe jött, egyes emberen, városon, társadalmi viszonyon, nyelven és művészeten, következetes hűséggel valósította meg magát. Habár az egyes görög törzsek lelkülete annyira elütött egymástól s oly különböző külalakban jelent meg, mindazáltal e különbségek elmosódtak az átalános görög nemzeti szellem mellett. Nincs tudomásunk népről, melynél oly erősen előtérbe lépő nemzeti szellem lett volna, mint a görögöknél. Náluk ismeretlen volt az újabb kornak ama szokása, hogy más műveit nemzetek nyelvét elsajátítva, gondolataink kifejezésére még azokat is használjuk. A görögök legműveltebb vagy legközönségesebb embere egyformán csak görögül beszélt. A műveltség náluk nem annyira nyelvek tudásában, hanem a józan értelemben állott. Náluk a nemzeti szellem nem idegen nyelven szólalt meg, mint p. o. a rómaiaknál, hanem a legelső költők és íróktól kezdve a legutolsóig görögül. E nemzetnek görög volt a csecsemőkori dadogása, férfiúi beszéde és utolsó sóhaja. Rájuk nézve göröggé változott nemcsak az egész földkereksége, hanem még az égi haza is. Az idegen országok városait és embereit egyformán görögül nevezték, az istenek pedig mind Görögország különféle vidékein születtek és a Görögországban levő Olimposz hegyren laktak. A görög nemzet soha sem imádott idegen isteneket. Épen ezen oknál fogva, mert az idegen elemek iránt ily érzülettel viseltetett, a műveltsége is a legerősebb görög zamattal van eltelve. A társadalom előnyei csak a született görögnek álltak nyitva. A hivatalba jutás, valamely városban polgárjoggal bírál, és kiválólag az olimpiai vagy más nemzeti játékban való fölléphetés, mind a tiszta görög származástól tételeztetett föl. S így ez átalános nemzeti érzület minden törzsbeli különbségek mellett is oly színezetet adott a dolgoknak, hogy azoknak görög jellemét meg nem tagadhatjuk.