Figyelő, 1874. január-december (4. évfolyam, 1-52. szám)

1874-09-20 / 38. szám

446 FIGYELŐ. „Ambrus gazdá“-ja, „Katonaélet“-e­s „János vitéz“-hez készített egy pár rajza. Sajnos, hogy a művészek az illustrátiók beosztásában előre meg nem állapodtak s míg a „Helység kalapácsa“ s a legtöbb elbeszélő költemény illustrátió nélkül maradt, közel 20 tájkép van a 65 rajz közt, mely a tartalommal épen semmi összefüggésben nincs. Nem­ akarunk ezen művészeti darabokról rés­zletes bírálatot írni, mivel különben nem egynél kellene nyílt sajnálatunkat kimondani, hogy e maradandó becsű műben helyet foglalnak. Ezt azonban egyátalában nem akarjuk. Legyenek ezen Petőfi-kiadásnak bármily nagy hiányai is, azok felett csak sajnálatunkat fe­jezhetjük ki s legfeljebb figyelmeztethetjük a kiadó társulatot, miszerint a valószínűleg be­következendő második kiadásnál a szakértők ta­nácsát is meghallgassa; azonban egészben véve e kiadás megjelenésén csak örvendenünk lehet s miután ára (16 frt.) nem oly nagy, őszintén óhajtjuk, hogy e nemzeti mű egyet­len vagyonosabb magyar család könyvtárából se hiányozzék. A VIZSOLYI NYOMDA. (1584—1605.) II. A XVI. századbeli magyar nyomdák mind a protestánsok kezeiben voltak. A katholikusok, midőn a visszahatás szelleme soraik között na­gyobb arányokat öltött, hogy ennek nyilatkoza­tait nyilvánvalókká tehessék, kénytelenek voltak Bécshez folyamodni. Itt nyomattak Szegedi Ger­gely, Draskovics György, Oláh Miklós, Telegdy Miklós s a katholicismus többi védőinek művei. Feltűnő s egyetlen kivétel a század vége felé Szilvási János, k. kath­. szellemű vitairatát­­) a Heltai örökösök nyomdájában tette közzé. Az igy felszaporodott nyomdák I. Ferdinánd király figyelmét is magukra vonták, ki 1553-ban a karok s rendek elé tilalom-törvényeik két ter­jesztett ellenök, mely azonban nem lett tör­vényivé. * 2) Nyomdáink a Protestantismus érdekében to­vábbra is buzgón működtek s hóditottak ugy­­annyira, hogy Árvai Mihály, a múlt század tudós jezsuita írója, a protestantism­usnak hazánkban való elterjedését s megszilárdulását az általok hőn felkarolt nyomdaintézménynek tulajdonítja.3) Ez állapot elviselketlen volt a katholiku­­sokra. Telegdy Miklós, ez idő szerint még esz­tergomi prépost s a katholikusok első XVI. szá­zadbeli magyar classikus írója, a bajon minden áron segíteni óhajtván, a bécsi jezsuiták évek óta heverő sajtóját megvásárolta. Így jött létre Nagy- Szombatban a jezsuiták társházában az első kath. nyomda, melyből a jézustársaságbeliek felügye­lete alatt az ébredező kath. irodalom első ter­mékei kikerültek. A nagyszombati nyomda 1584-ben Rudolf király által mint első kivá­lságolt enemű intézet különös pártfogásba vétetett, a Magyarországban működő többi nyomdák pedig egy régibb királyi rendeletre való hivatkozással mind betiltattak. 4) Mindezen rendeletek ugyan azon idők nyugtalan állapota miatt foganatlanok maradtak, de köz­hírré tételek után arra bírták Macskovicsot, hogy a feldunai vidékről, mely a király zsoldjában lévő idegen hadak támadásainak inkább ki volt téve, az erdélyi fejedelmeit s a protestáns főurak védelme által biztosabb tiszai részekre tegye át állandó lakását s könyvnyomtató szereit, Galgó­­con legföljebb is csak fiók-intézetet tartván fel, azt is hihetőleg titokban. itten abaujmegyei Gönc már azidétt is né­pes város volt a prot. gymnasiummal é­­s virágzó ref. hitközséggel, melynek élén Károli Gáspár lelkész állott. Ez a jeles férfiú az akkori szokás szerint elvégezvén külföldi tanulmányait, 1556 körül tudományossága által már szép hírben ál­lott, a gönci ref. egyház lelkésze s a környék esperese lön. Göncön laktában Pelei János gönci tanító segédkezésével nagy szorgalommal fordítá le az eredeti szövegből az egész szentírást, bőven szerelvén azt fel fölvilágosító jegyzetekkel. Nem hiányoztak a hatalmas s buzgó pártfogók, kik fáradságos munkáját eredeti rendeltetésére, t. i. a nyilvánosságra való jutásra segítették. Ilyenek voltak : Rákóczy Zsigmond, Eger hires kapitá­nya s később Erdély fejedelme, Hommonai István, Magótsi Gáspár, több felvidéki prot. főur, de különösen Ecsedi Báthory István országbíró. 1] Antiquitas et duratio fidei catholicae. Kolosvár 1597. 2] Belnay. I. m. 125—126 1. V. ö. A. Lehóczky Stemmatograph­ia Nobilium Familiarum Regni Hung. Po­sonii, 1796. 28. 1. Toldy F. A m. nemz. irod. I. Ujkt 34. 35. 1. 3] Res literaria Hungariáe. Cassoviae, 1735. *] Toldy F. VisSzatekintés a nyomdászat négyszáz­éves történetére Magyarországon. I. h. 58­­. — A m. nemz. irod. I. Ujk. 34. 1.­­. Frankl Y. I. m. 95. 96. 1. — Toldy F. I. m. 34. 1..

Next