Figyelő, 1874. január-december (4. évfolyam, 1-52. szám)
1874-10-18 / 42. szám
dalmunk egyik-másik mozzanatát vagy viszonyát érintik, érdekes világitásba helyezik. A „kassai magyar társaságira vonatkozólag, melynek Bacsányi tudvalevőleg egyik buzgó tagja 2s „Magyar Muzeumá“-nak nehéz akadályok s küzdelmek között végig kitartó, buzgó s tapintatos szerkesztő-kiadója volt, e hagyatékok búvárolgatása közben szintén találtam néhány töredékes visszaemlékezést, melyek annál inkább érdekesek, mert magától a társulat fejétől származnak, lévén azok meg annyi sajátkezű följegyzések. Akik Bacsányi kéziratait forgatták, jól ismerik szokását, melynél fogva prózai dolgozatait minél több jegyzettel kiséri. E jegyzetek nem a szöveg alá, hanem végére illesztvék. Korunk irodalombuvára ugyancsak jó hasznát veheti Bacsányi e szokásának. Dolgozait előre bekötött tiszta klapos könyvekbe írogatta. Saját céljaimra egy ilyen fogalmazványi könyvben bukkantam én is néhány érdekes, betűkkel jelzett jegyzésre, melyek elől azonban az illető szöveg vagy egészen, vagy jelentékenyen s hasznavehetlenül ki van szakgatva, és pedig, mint a gyűjtemény összeszerzője s megküldője egy helyen följegyző, maga az író által. A jegyzetek azonban többnyire megmaradtak. E jegyzetekben nagy lelkesedéssel emlékezik meg többször a „kassai magyar társaság“-ról; vázolja annak rövid történelmét, fontosságát, jelentőségét a magyar irodalom jelenes jövőjére ; emlegeti a „Muzeum“-ot, a társulat folyóiratját; felsorolja az irodalmi mozgalmakat, melyek a kassaiak példaadásaira másutt is keletkeztek ; férfiasan, bár nem minden túlságos önérzettől menten hozza fel érdemeit a magyar nyelv s irodlom körül ; sajnálkozik a vállalat megszűnte fölött, melyet szabad elveinek üldöztetése következtében Kassáról történt eltávozása idézett elő; sokszorosan emlegeti balsorsát, melyet egyenesen kassai irodalmárkodásának tulajdonit, stb. stb. A „kassai magyar társaság" s „Muzeum“ a az újabbkori komolyabb s eszméletesebb magyar irodalomnak tulajdonképeni induló pontja. Bizonyitják ezt termelései, így vélekedik: Kazinczy által is helyeselve, Guzmics Izidor, e nagyműveltségü magyar irodalmár is, ama levelében, melyet 1827. aug. 2. Pannonhalmáról keltezve Kazinczyhoz intéz, 8) mondván : „A litteratura megindulját a kassai ,Muzeum“-ban kell keresnünk“. Nem lesz tehát egészen érdektelen ez irodalomtörténeti adalékokat mostani helyesírásunk szerint az alábbiakban összeállítani, s a szükséges felvilágosítást és magyarázatokkal kísérni. Kezdjük az alakulás s működés történetén s jellemzésén. „A kassai társaság 1787 dik esztendőben novemberben állott fel. „Muzeum“-unk első negyede 1788-dikban tavaszkor jelent meg. A nyolcadik negyeddel, 1793-dik esztendő elején véget kellett vetnem az egész munkának, és Kassáról való elmenetelemmel eloszlott a társaság is, ugyanazon ellenségeinknek, vagy is inkább hazánk, nemzetünk s nemzeti nyelvünk ugyanazon ellenségeinek kívánsága s akaratja szerint“. Kik voltak ez ellenségek, többször elmondja Aranka Györgyhöz Erdélybe intézett leveleiben, amelyeknek egyikében igy írt barátjához Kassáról 1793. febr. 10-én : „Itt a francia módon gondolkodó emberekre nagyon vigyáznak, s a józanul okoskodó és beszélő embereket is hamar jakobinusoknak nevezik. A papok különösen űzik régi mesterségöket, meg nem gondolván a vakok, hogy annál inkább ártanak rész ügyöknek, s annál inkább siettetik bizonyos veszedelmeket.“ És 1793. márc. 19-én ugyancsak Kassáról ugyane nagyiab csalt barátjához : „Igen nagy nyughatatlanságban vagyok utolszóri levelem, vagy is inkább az abban küldött versek miatt. Ártalmamra lehetnének, ha el találtak tévedni. Kérm azét, méltózt issék tüstént felelni, s tudtomra adni, ha kezéhez vette-e, vagy sem ? Veszedelmes a mi állapotunk itten. A józan észnek mindenkori ellenségei uj erőre kaptak. Egész spanyol ingusziót akarnak behozni. A mi munkánknak különösen nagy és dühös ellenségei vannak, és arra vivék a dolgot, hogy a II. kötetnek első negyedét, mely már ezelőtt 3 esztendővel került világosságra, eltiltani s confiscálni készülnek. Örömest arra akarnak vinni, hogy majd ezután az egész munkát s institutumot elronthassák Azonban hatalmi s védelmezői vannak a felskirályi helytartótanácsnál. Személyem ellen különösen agyazkodnak, s minden módot elkövetnek, hogy árthassanak Ego virtute mea me invo’vo. Ti, tisztelt, szeretett barátom, talán boldogabbak vagytok, mert nem engedtetek annyi hatalmat a papságnak. De cs hugyan itt nem tarthat sokáig hatalmaskodások. Tovább terjedt ma a viágosság, hogy sem azt többé elnyomhassák; sőt quo maior impressio, eo maior repercussio. Millotnak első kötetét is megtiltották. Nem kevés bajt okoztak *) s) De nem eszméjének megpenditője; ez Kazinczy F. volt. *) L. Gulyás E.: Guzmics I. és Kazinczy F. közti levelezés 125. 1. *) L. Toldy Ferenc : Bacsányi János költeményei válogatott prózai írásaival egyemben. Pest, 1865. Heckenast G. 252. 253. 256. 257. 11.