Figyelő, 1874. január-december (4. évfolyam, 1-52. szám)

1874-10-18 / 42. szám

494 FIGYELŐ­­ sebbek tiporják le a valódi ke­gyeletet. Sajátságos a mi helyzetünk. Az idősebb írói nemzedék tömbe rabszolgakorban növe­kedett fel, az ötvenes években, mely kor, ha nem volt is hazafiatlan szellemű, de önkény­telenül utalt oda, hogy az érzelem elfojtas­­sék s az akarat meg legyen bénítva. S ezen rabszolga-korban s zsarnoki kényszer alatt felnőtt írók képtelenek voltak e sötét kor bélyegét ledobni magukról. Óvatosak, sőt tul­­ovatosak, bizalmatlanok, sőt pessimisták let­tek, s — mi legfőbb — a súlyos egy évti­zed alatt magukba zárt s megrögzött elő­ítéleteket a tudományos kutatás s a társa­dalmi élet irányadó elveinek hitték s vak dühhel rontottak az uj eszmék s tágabb gáz­kor hirdetőinek. Ezen írók cliqiteket alkottak s e körökhöz viszony szerint becsülték vagy ítélték el a tudomány s társadalmi élet ve­zérszereplőit. Az ifjabb nemzedék nagy része ment maradt ezen előítéletektől s személyes elfo­gultságtól s ennélfogva jobban képes meg­ítélni a valódi tekintélyeket. Az újabb nemzedék még most is tisz­telettel tekint a magyar nép kolossális alak­jaira, Petőfire, Kossuthra s Jókaira, de a mellett teljesen méltányolja Deák Ferenc s Arany János nagyságát is. S kik azok, kik legalább az előbbiek iránt élő kegyeletet tönkre tenni igyekeznek ? Azon idősb­írói nemzedék, mely Kossuthot szidva s becsmé­relve elsőrangú államférfiunak tart egy Csen­­geryt, ki alig méltó, hogy Kossuth lábának sarait megoldja, azon irói nemzedék, mely tudományos tekintélyeket faragott Greguss­­ból, Lubrichból s annyi más férfiúból, kik­nek érdeme egyedül a szorgalomban s egy pár kivonatozásban áll. Ezen tekintélyek el­len küzd az ifjú nemzedék s valóban hete­sen. A kegyelet csak akkor lesz valódi, ha méltatlanokra nem pazaroltatik. Mi részünkről az ifjú nemzedék kegye­letét még nagyon is gyöngédnek tartjuk. Hor­váth Mihály, Toldy Ferenc, Pauler Tivadar s más férfiak kétségbevonhatlan érdemeit megszoktuk többre becsülni s nézeteikben jobban bízunk, mint azt bírálat után ten­nünk lehetne. Kern, az ifjú nemzedék egy­általában nem frivol szellemű, egyáltalában nem hódol az erkölcsi materialismusnak, me­lyet nem is ismer. Ha van kaszt, mely a kegyeletet lerombolni igyekszik s mely a va­lódi tekintélyeket is sárral dobálja, az nem az ifjabb nemzedék körében keresendő, mely ideális irányú s lelkesedésre képes. A TANODÁI ÉRTESÍTŐK. III. Az értesítőkben a fentebb említett rovatokon kívül rendesen még a teljes érdem­sorozat is ki van téve. Nem mondjuk, hogy ennek közlése egészen felesleges, sőt inkább kétségtelenül sok érdekes eredményt lehet belőle kivonnunk. Mind­amellett oly esetekben, midőn a növendékek száma a 100-at jóval túlhaladja, azok teljes érdem­sorozatát, bárminő rövidítésekkel közleni, igen nagy tért venne igénybe s az értesítő legnagyobb részét elfoglalná. A dilemmát leghelyesebben úgy lehet megoldani, hogy az ily terjedelmes érdem­sorozatot, mely máskülönben is leginkább csak a növendékeket s azok szülőit érdekli, kik más­részt a módszertani kérdésekhez alig értenek, külön füzetkében adják az értesítő többi tartal­mától elkülönítve. Annyival helyesebb ezt így berendezni, miután az érdemsorozat teljes s ki­merítő közlése követelte meg ez előtt is az érte­sítők ízléstelen s kevésbbé használható nagy quart alakban nyomattatását. Az érdemsorozat részleteire nézve mindenek­­felett szükségesnek tartjuk a megállapított szám­jelölés használatát. A legtöbb értesítőben a tanuló neve mellé egyes betűk által azok főjellege is ki van téve, pl. ö­n ösztöndíjas, ism.­­ ismétlő stb. A kötelezett s rendkívüli tantárgyak elkülönítésén kívül óhajtandó lenne, ha a testgyakorlatból, rajzból, énekből, hittanból s esetleg a kézimun­kákból, külön általános osztályzat is állapíttatnék meg. A két félév elkülönítése csak nagyjában szükséges, sokkal lényegesebb ennél, ha a mu­lasztások száma s azon idő, midőn a növendék az iskolából véglegesen kimarad, lehető pontosan megjelöltetik. A szokott tárgyakon kívül az atya vagy gyám társadalmi állása s a növendék kora általánosan megjegyeztetik. Az érdemsorozat végén, a­hol az külön füzetben jelenik meg, a fentebb említett összegezés táblázatokba állítandó és pe­dig, mit eléggé hangsúlyoznunk n­em lehet, minden­

Next