A földgömb 11. (1940)
2. szám - Varga Károly dr.: Csokonai Vitéz Mihály az Aggteleki cseppkőbarlangban
dag Velence és a virágzó Augsburg s Nürnberg közötti kereskedelem piacát a velencei kereskedők Bozenből Mittenwaldba helyezik át s a város jóléte biztosítottnak látszik. A gondtalan jólétet a XVII. században a szükség és a nélkülözés váltja fel s Mittenwaldra nehéz évek következnek; a harmincéves háborúk, járványok, tűzvész pusztítanak végig a lakosságon. A piacot 1670-ben újra Bozenbe helyezik át és Mittenwaldra a legnagyobb szegénység vár. De a Gondviselés úgy látszik mégse pusztulásra szánta. A XVIII. század elején Matthias Klotz újra kenyérhez juttatja a lakosságot, megalapozván Mittenwaldban a hegedűkészítő ipart, mely azóta is állandó foglalkozást és jövedelmi forrást jelent a városnak. A mittenwaldi hegedűk ma már elismert kitűnő hangszerek. A hálás lakosság jótevőjének, Matthias Klotznak szép szobrot állított a város központjában, mely a mestert munka közben ábrázolja, amint egy hegedű befejezésén dolgozik. A szobor kútnak kiképzett talapzatán Merkur, a kereskedelem istene hegedűt nyújt át a muzsika istennőjének, jeléül annak, hogy a kereskedelem helyét most már a művészi hegedűkészítés foglalja el. Nem messze Mittenwaldtól, a Wetterstein lábánál gyönyörű kis tengerszem van, a Lautersee. A hozzá vezető út mentén vízesés zuhan a mélybe, majd keskeny, meredek vadregényes út visz tovább. Az ember lelke megpihen ezeken az áldásos szép helyeken. Végtelen csend ölel körül minket s jótékonyan simogatja fáradt idegeinket. Itt valóban megpihenünk ... itt nem szabályozták a természetet, itt minden úgy van, ahogyan a jó Isten megteremtette. A tónak nincs kőpartja s a körülötte vezető út mentén nincsenek andalító padok. A tó sima tükrében a Wetterstein gyönyörű sziklacsúcsa nézegeti magát. A parthoz közel lótuszok nyílnak a vízben, mellettük a megszokott «Virágot letépni tilos» helyett ezt a kedves figyelmeztetést olvassuk : Lass mir die Wasserrose steh’n Sonst muss die Gattung untergeh’n ! Willst Du in Deinem schnöden Schwarm, Dass die Natur durch Dich verarm? ... és a szép fehér lótuszok zavartalanul pompáznak szépségükben; senki sem nyúl hozzájuk, mert ugyan ki venné a lelkére, hogy a természetet éppen ő tegye szegényebbé?! CSOKONAI VITÉZ MIHÁLY AZ AGGTELEKI CSEPPKŐBARLANGBAN, írta VARGA KÁROLY dr. A féktelen pajzánság költője, borissza dunántúli nemesek barátja s a magyar irodalom büszkesége . Csokonai Puky nevű barátjával 1801 július elsején Ongára utazott, majd néhány nap elteltével Ragályra, bizonyos Ragályi Gedeon gömörvármegyei aljegyző meglátogatására. Ez aztán szívesen elvitte őket Aggtelekre. A költő említett év és hónap 19. napján édesanyjához intézett levelében így írja le a barlangot, illetve látogatásukat : «Ez a barlang fekszik Agtelek faluhoz egy fertály órányira, egy csupa kőből álló hegynek öblében. A barlang szája esik egy ölnyi meredek kősziklának az alján, mely kőszikla felétől fogva az aljáig úgy áll, mint az egyenes kőfal, és magasságát lehet két annyinak gondolni, mint a veres torony. Rémítő dolog csak