A Földgömb, 2005 (23. évfolyam, 1-8. szám)
2005-07-01 / 5. szám
Hunaka atyai* DK-i irányban. A földtörténet utolsó, mintegy három millió éve során azonban egy fokozatosan emelkedő hegyvonulat, a Dunántúli-középhegység állta útját. Az eddigi elméletek szerint körülbelül a negyedidőszak kezdetére (~2,4 millió év) tehető, hogy az ős-Duna kisalföldi szakasza véglegesen Ny-K-i irányúvá vált, és a folyó megjelent a mai Dunakanyar területén, ám az időpont és a történet ezután következő, lényeges mozzanatai igen nehezen rekonstruálhatók. A középhegység további emelkedése kényszerhelyzetbe hozta az Ős-Dunát: lustán megtorpan a fokozatosan elébe magasodó akadály előtt, és állóvízként megreked a Kisalföld területén, vagy völgyének szorgos mélyítésével lépést tart a környező hegyvonulatok kiemelkedésével. Ez esetben a hegyvidéken áttörve továbbra is eljuthat az Alföldre, ahol hegyekből kivájt hordalékától megszabadulva újra akadály nélkül haladhat tovább, egészen a Vaskapu-szorosig, ahol újabb kihívás vár rá. Rétegvulkánok a Duna mellett A Dunakanyar történetének megismeréséhez még egyszer vissza kell tekintenünk a régmúltba: 14-15 millió éve működtek ugyanis a Börzsönyt és a Visegrádi-hegységet létrehozó rétegvulkánok. A Visegrádi-hegység egykori kitörésközpontja jelenleg egy hatalmas, kb. négy kilométer széles, észak felé nyitott, lópatkó alakú kaldera alakjában rajzolódik ki a Prédikálószék, Keserűs-, Tüskés-, Öreg Pap- és Mátyás-hegyen keresztül. A kalderaperem viszonylagos megőrződése többek között az itt található, a lepusztulással szemben ellenálló vulkáni kőzetnek köszönhető. Ez az építőanyaga a perem merészen tornyosuló sziklaalakzatainak, így a hegység kedvelt kirándulóhelyének, a Vadálló-köveknek is. A Déli-Börzsöny Szent Mihály-hegy tömbje a visegrádi vulkánhoz tartozik. Az egykori tűzhányó északi oldalán vulkáni törmelékárak, nagy tömeg- kilátás észak felé a Visegrádi-hegység kalderaperemének legmagasabb pontjáról, a Prédikálószékről (639 m). A Visegrádi-szoros meredek völgyoldalain kevés a jól megőrződött párkánysík. A d-től tVII-ig számozott feliratok a megőrződött teraszmaradványokat jelzik. A számozás a magasabb és idősebb szintek felé emelkedik A FÖLDGÖMB, 2005/547