A Földgömb, 2005 (23. évfolyam, 1-8. szám)

2005-07-01 / 5. szám

A Dunakanyar - a Balaton-felvidék és az alföldi puszta mellett - hazánk valószínűleg legegyedibb, külföldi szem számára is különleges tája. A hegyvidéki környezeten áttörő­ folyam jelenléte, a Du­­na-völgy mint természetes útvonal, kiránduló-, üdülő- és lakóhely teljesen megszokott számunkra. De mikor és hogyan került ide a Duna, miért fut neki a masszív hegyvonulatoknak, és egyáltalán mikortól számolhatunk a Kárpát-medencében egy nyugat felől érkező nagyobb vízfolyás jelenlété­vel, melyet már ős-Dunának tekinthetünk? A Duna az egyetlen vízfolyás, amely nap­jainkban átszeli a Dunántúli-középhegy­ség Kisalföld és Alföld közötti vonulatát. Az Északi- és a Dunántúli-középhegység között húzódó völgyszakasz központi része a Visegrá­di-szoros, vagy más néven Dunakanyar. A Vi­segrádi-hegység és a Börzsöny találkozásánál összeszűkült, U alakú kanyart leíró medrében hömpölygő Duna megjelenése és keskeny, mere­dek oldalú völgyszorosának kivésése fontos mérföldkövei a kárpáti térség vízrajzi fejlődésé­nek. Ráadásul a völgy tanulmányozása során vá­laszt kaphatunk arra is, hogy milyen mértékű függőleges kéregmozgások történtek, és zajla­nak jelenleg is e térségben. E kérdés napjaink­ban sem elhanyagolható, hiszen a lábunk alatt elterülő földkéregdarab hosszú távú stabilitása igen fontos szempontot jelent ipari létesítmé­nyek, erőművek telepítésénél vagy a veszélyes hulladékok elhelyezésekor. Ősfolyam a Kárpát-medencében A Kárpát-medence területén egykor hullámzó Pannon-delta feltöltődése után a medence terüle­tét lapos, mocsarakkal, sekély tavakkal tarkított, kis esésű folyókkal átjárt vidékként képzelhetjük el. Az azóta eltelt öt és fél millió év során e térszín jócskán átalakult: a Kárpátok hegykoszorúja je­lentősen megemelkedett, és a maga a Kárpát-me­dence is süllyedő és emelkedő területetekre tago­lódott. Természetesen a függőleges mozgások se­bessége helyről helyre és időről időre változott, és változik napjainkban is. Általános azonban, hogy jelenlegi hegységeink és dombságaink a kiemel­kedő területeket, míg alföldjeink a süllyedő térszí­neket képviselik. Egy nyugati irányból érkező számottevő vízfo­lyás - mely már az Ős-Dunának tekinthető - ekkor még feltehetőleg a Dunántúl területét szelte át D-1, 46

Next