A Földgömb, 2020 (38. évfolyam, 338-345. szám)
2020-07-01 / 342. szám
84 BAZALT A FÖLDGÖMB Az utolsó ritzer A ma 300 lelkes Korlátiba elhanyagolt út vezet, a kiadós nyári eső után a kátyúk ezernyi kis tavacskát alkotnak. Elsőre egy átlagos, szegény kelet-középeurópai zsákfalu képe rajzolódik ki. Ahogy haladunk a hegy felé, a falukép megváltozik: megjelennek a valaha szebb napokat látott, egykori bányászbarakkok, szomorú tanúiként annak, hogy itt nagyon más élet volt egykoron... Ám a falu legvégén e sorházak valami megfoghatatlan, régi vágású rendezettségben állnak még most is. Itt lakik Cosentino Mihány bácsi, akinek nagyszülei az 1895-ben megnyílt kőbánya hívására érkeztek ide a messzi Calabriából, hogy nemsokára egy valóságos édenkertben találják magukat. A legjobb minőségűnek mondott korláti bazalt híre villámgyorsan terjedt, s a számos medvesi bánya mellett nemsokára itt is tíz kőbányában csattogott az idesereglett olasz, német, lengyel, román és délszláv lizerek kalapácsa. Bár a környéken jó néhány olasz családnévvel találkozunk, a munkásoknak csak elenyésző százaléka származott az Osztrák-Magyar Monarchia határain túlról. A település feletti Bucsony bányái között kisvasút szállította a követ. A falu legvégén e sorházak valami megfoghatatlan, régi vágású rendezettségben állnak még most is. Itt lakik Cosentino Mihány bácsi, akinek nagyszülei az 1895-ben megnyílt kőbánya hívására érkeztek ide a messzi Calabriából, hogy nemsokára egy valóságos édenkertben találják magukat. FOTÓ: SZIGETI FERENC ALBERT Ádám Sándor a Ragács (Ragác) 9 m mély, függőleges kürtőjénél E barlangok és üregek úgy jöttek létre, hogy a vulkánok működésekor, majd az utóvulkáni időszakban is zajlottak a forró oldatokat és gőzöket-gázokat produkáló kifúvások, amelyek később sok esetben járható méretű, hengeres csatornákat hagytak maguk után