Folklór Archívum 10. (1978)

I. Szent Györgytől (április 24 ) szent Mihályig (szeptember 29)

Azt tartják, hogy ha szent György napján olyan nagy a rozs, hogy a varjú elbújhat benne, akkor gazdag aratás lesz. Ismert volt egy szólás: „Ako su rozgve na Djurdjevu slipe. (Ha György napján a nádszálak vakok, nemo domivit vesele hipe.” Kellemes perceink lesznek.) Szent György nap utáni vasárnap:gyermekvásár Egészen a felszabadulásig ezen a vasárnapon hajnalban kocsival vitték a gyerekeket az ausztriai Kirschlagba a gyermekvásárra. Ez a vásár a Chrber féle kocsmában volt meg­tartva. Ide jöttek be a stájerok a tíz órás mise után. A gyerekek a szülőkkel az asztalok körül ültek. A stájerok pedig „mustrálták” a gyerekeket. Ha megegyeztek, fizettek a gyerekeknek egy pár virslit és egy pohár sört. A gyerek ezután elköszönt a szülőktől és a gazda magával vitte a tanyára, amit a gyerekek „úrnak” neveztek. A gyerek ott szolgált egészen szent Mihály vagy szent Márton (november 11.) na­pig. A megállapodás értelmében az 1800-as években 20 dukátot, újabban 70 schillinget kaptak. A gyerekek teljes ellátást, cipőt vagy csizmát és egy ún. „stájer-kabátot” kaptak. A falvakban ma is sokan élnek még azok közül, akik több alkalommal is ott vol­tak a gyermekvásáron és több nyáron át dolgoztak a stájer tanyákon. Elbeszéléseik alap­ján idézem a következőket: „Nyolc éves voltam. Édesapám vitt el. Vásáron adtak el. Én még csak nyolc éves voltam, a bátyám pedig idősebb volt nálam. Én is erősködtem, hogy megyek, mert ez volt a szokás. Édesanyám előkészítette a ruhámat. Sokat nem vittem magammal, mert ott szoktunk ruhát kapni, azért dolgoztunk. Édesapám azt gondolta, hogy majd a bátyámat eladja, én meg hazajövök. Amikor megérkeztünk, mindenki bement a kocsmába. Én felmentem megnézni a várat. Ott né­zegettem egy mély kutat, nagy volt és széles. Utána felmentem a falakra, mert ott egy piros zászló volt kitűzve és felmentem, hogy megfogjam. Erre feljött bátyám és kiabálta: — Matyi gyere! Édesapád eladott. No én boldog voltam, hogy eladtak. Lejöttem és édesapám megmutatta a gazdát. Azt mondta: — Menj csak vele! Biciklivel fog elvinni a tanyára. Késő éjjel volt már, mire odaértünk. A gazdaasszony tojást sütött vacsorára. Na­gyon tetszett, csak nagyon szokatlan volt. Megmutatták, hogy hol fogok aludni. Csak az volt a baj, hogy egy szót sem tudtam németül. A spájzban volt egy ágy és ott alud­tam.” „Volt ott velünk egy fiú, akit a bátyja kísért el a vásárra. Meg is egyeztek a gazdá­val. Megrendelte nekik a virslit és az italt. Amikor megették a virslit és megitták a sört, elfutottak. Még másoknak is eladta, mindenki fizetett nekik.” „Amikor harmadik évben adott el édesapám, akkor a gazda nem akart semmit sem fizetni. Mondtam is édesapámnak: — Én ide nem megyek, mert itt nem lesz jó dolgom, mert még a virslit is sajnálja tőlem. Nem is adott oda édesapám. Jött egy másik és annak adott el. Jó helyem is volt nála.”

Next