Folklór Archívum 10. (1978)
I. Szent Györgytől (április 24 ) szent Mihályig (szeptember 29)
21 A gyerekek sorsa nagyon nehéz volt, hiszen tíz-tizennégy tehenet is őriztek. A nagyobbak pedig ökrökkel dolgoztak, olyan keményen, mint a felnőttek. Ennek ellenére a gyerekek szívesen mentek el hegyipásztornak. Ennek egyik oka a nagy szegénység volt. Ha nem mentek volna el a stájerokhoz dolgozni, télire ruha és cipő nélkül maradtak volna. Otthon sokat éheztek volna, míg a szolgálatban, ha nem is jó, de tűrhető ellátást kaptak. Nagy volt a szokás hatalma is. A hosszú idő óta kialakult szokás szinte rabságban tartotta még azokat is, akik különben nem voltak rászorulva, hogy elmenjenek. A gyerekek között bizonyos „rangot” jelentett a hegyipásztorkodás. A felügyelet hiánya sok kalandra adott lehetőséget, amit a gyerekek szintén nagyon szerettek. Ezek a kalandok, sajnos, néha végzetes kimenetelűek is voltak, ahogyan azt a főszolgabírói levél is bizonyítja. 2. Szent Márk (április 25.) napja E nap népi elnevezése „Markova”. Az egyházi szokás szerint e napon tartották a búzaszentelést. A szertartást a Draskovich féle Győri Rituálé szerint végezték. Mindenszentek litániájának horvát nyelven való éneklése közben mentek ki a templomhoz legközelebb levő búzaföldhöz. A körmeneti zászlókra és a keresztre Und kivételével a többi falvakban már előző nap megfonták a koszorút és reggel, indulás előtt végezték el a díszítést. Undon e koszorúkat a szertartás ideje alatt fonták meg a lányok. Visszafelé már ezekkel a feldíszített keresztekkel és zászlókkal mentek a templomba. A koszorúk egészen pünkösdig maradtak a zászlókon és a kereszten. Pünkösd után leszedték és elvitték a mezőre és különféle helyeken szétszórták. Azt tartották ugyanis, hogy a koszorúkon rajta van Isten áldása, és ez az áldás a jó termés biztosítéka lesz. A megváltoztatott szertartás és ünneplési rend ellenére ezen a napon reggel most is elhozzák a megfont koszorúkat és ráhelyezik a zászlókra és a keresztre. Und kivételével minden községben kezdettől fogva kialakult szokás szerint egy valaki készíti el a koszorúkat és hozza a templomba. Ha az illető ezt a feladatot már nem tudja elvégezni, másvalakire bízza ezt a munkát. Horvátzsidányban és Ólmodon ezen a napon a község elöljárói az úrbéres elnök vezetésével határjárást végeztek. Megnézték, hogy a határkövek milyen állapotban vannak, és a helyükön vannak-e. Ha valamelyiket elmozdította valaki, azt visszatették. Délután pedig megtartották az utakon termő fű árverését. Az utakért befolyt összeg: 1931- ben 69,50 P, 1934-ben 29,30 P, 1935-ben 43, P, 1935-ben 40,90 P, 1937-ben 41,10 P. Ugyancsak ezen a napon volt a Koplalón levő gyümölcsös árverezése is. Befolyt összegek: 1934-ben cseresznyéért 20,60 P, körtéért 1,50 P; 1935-ben gyümölcsért öszszesen 23 P; 1936-ban cseresznyéért 28,60 P, körtéért 4,95 P, szilváért 15,— P. 1937-ben gyümölcsért összesen 71 P.77 Az árverés után az elöljáróság a kocsmában áldomást ivott. Az 1875-ös olmódi elszámolás szerint a határjárás után az elöljáróság 17 ft. 48 xr-t költött el a helyi kocsmában. Másnap pedig 1 ft. 20 xr-t.7^