Folklór Archívum 15. (1983)
II. Természetfölötti lények
32 — Mint ahogy ma nem tették meg neki azt a temetést, amit, amit költött vóna. Állítólag ezér. Nem tem, ezt a ruháját kérte, hogy ha meghal, ezt temessék el vele vagy valami más tárgyat kért, hogy ezt temessék el vele, és ezt nem csinálták meg, és hogy ma ezér járt haza. (Maga emlékszik ilyenre? ) Iván Péterné: — Emlékszem. Emlékszem, hát úgy tudom mondani, mind a vöm, mer az édesanyám is, — hát meghalt, ugye mer, hát mindenki meghal — egy abroszban benne vót a ruhája, összeszedte, de sok évekkel azelőtt ma. Hogyha meghal, akkor tizet abban temessék el. Nahát énnekem meghalt egy nagyján testvérem, dehát jó ideje fekszik ám a temetőben, mer má 50 esztendeje, és mindég azt mondta, hogy amellé temessék. És szegény mégis úgy járt, hogy a menekülés alatt Kákicson halt meg, ott van eltemetvel. Hátsze annak a testnek ugye ma igen mindegy. Hát azt nem tudom maga látta-e vagy hallotta-e hírét annak a lobogós tászlinyos imögnek, amit beszéltek, hogy vót az a tászlinyos imög, olyat készétett, olyant készétett magának. Eccel azt találtam neki mondani: Édesanyám, lenne énnekem abba egy öltözet ruhám, abba az imögbül, mer csak az a kelött (?) van. Adok én keedre olyan réklit,oszt hát én abba meg varrok magamnak. Hallottad-e te ma aztal, hogy némelyik háznál mennyi mindenféle történik, ammiatt, hogy nem temetik el a halottal azt, amit elkészétett magának! Nohát osztán hát elkészétöttünk, így, hogy olyan sógorság féle vót, aki oszt fönkészétötte Kákicson. Hát Márikám, ennyi sok szép ruhát, ekkora értéket, mind amit te az édesanyádra ráadol! — Mondtam neki, hogy sógornéni, maga szütte-fonta, magának készétötte, csak hadd vigye el az égbe. Csak hadd vigye el. Csak hadd vigye el az égbe. Mondtam, csak hadd legyön, hadd legyön, hadd vigye el az égbe. Na, dehát azér ugye, talán gondolom, ahol több tesvér vót, talán ragaszkodtak beléje vagy nem tudom én micsoda. De a én lánytesvérem meghalt énnekem 13-ban, hát énnekem nem vót célom az, ha márneki eccer a vót a kedve, hogy ütet abba, abba a, mer nagyon drága ruha vót, olyan házi szőttes, házi szüttes vót, len vót, pamut is vót rajta, nagyon szép vót, nagyon szép vót, úgyhogy ezek a zalátaiak, más családok is vótak ottan elmenekülve, oszt így délután vót, mind akik a tiszteletadásra általgyűttek, oszt mondta egy asszon, hát Márikám, melyen ruhában temetted el! (Zaláta) 98. A halott azért jár haza, mert valamit nem tettek a koporsóba, amire szüksége van. (Sellye, Nagy Sándorné, 1888.) 99. Ha valakinek olyan kedvesebb féle dolga van, jobb, ha eltemetik vele, mert ha nem, akkor visszajár a szelleme, éjjel szokott visszajárni. Szellem van, vagy valami ilyesmi. Nekem hiányzik mind a két lábam, levágták, mégis néha úgy fáj a lábam ujja, mintha kutyák rágnák, pedig már hét éve el van temetve Pécsen. Biztos valami kapcsolat van közük, valami szellem lehet. (Nagycsány, Bonyár János, 1894.) 100. + Láttak egy menyecskét esténként hazajárni. Hatvanöt-hetven évvel ezelőtt lehetett. Otthon kiszórt minden ruhát. Az állókötőjét kereste. Nem temették el vele. Mikor ezt megtalálta, elvitte magával. Többet nem jött haza. (Rádfalva, Tóth Jánosné, 1902.)