Hazánk. Történelmi Közlöny 3. (1885)

1885 / 5. füzet - Sz. V.: Kossuth, az invasió, a Garaboncziás Diák és Worafka rendőrigazgató

398 TÁRCA. Hogy hogy esküdjem ín, egy olyan hazának, Hívségére s e őmentére javának, Mely iránt hívséges soha nem is voltam, Mellette sohasem, de ellene szóltam?! Egy olyan nemzethez, hogy legyek én jó s hív, Mely iránt mellembe buzgón nem ver a szív, Melynek törvényeit, nyelvét s ruháját, Csak olybá tartottam, mint lábam kapcáját?! Most ugyan kéntelen felvettem ezeket, De csak hogy bekössem azoknek szemeket, Kik a szabók felől oly sok jót ígérnek, Hogy ők a ruháról szíveket esmérnek ! Hogy legyek én hites olyan törvényekre? S hogy­ hogy ajánlhassam magamat ezekre? Melyet, hogy betöltsék, soha szándékomba Nem volt, nincs, de nem is lesz akaratomba. Hát már én lemondjak minden jutalmakról ■Nemzetemért? ne is álmodjam azokról. Csak oly tisztségeket, vállaljak magamra? Mely céloz hazámra, nem magam javamra. Csak valld meg! Láttál-e olyan kívánságot, Mely arra kényszerít minden mágnásságot, Hogy keze hajoljon ezer s nyolc százokhoz Inkább, mint hat ezer vagy több forintokhoz? Ha a király egy szép kereszttel kínálja, Hazájáért azt is, mindjárt comteminálja?! Könnyű jó nemesek nektek így b­szélni, Mert az oly dolgoknak becsit megítélni Nem tudjátok, vagy tán nem is akarjátok, Irigylitek s azért tátjátok ránk szátok Csak lármáztok, hogy jó s­zív magyarok legyünk, De ha nem lehetünk, mi arról mit tegyünk? Hát nem elég, hogy már magyar köntösünk is, Miért kívánjátok, hogy legyen szivünk is? Tudd meg, ha nem tudtad, kimondom egészen : Soha a kutyából, szalonna nem lészen! Dr. Szádeczky Lajos, Kossuth, az invasió, a Garaboncás Diák és Worafka rendőrigazgató. Ezen neveket úgy egymás mellé illesztve látván, azt fogná megjegyezni jó Mé­száros Lázár, hogy azok úgy állanak egymás mellé, mint «ököl a szemre». Pedig ezúttal mégis egymás mellé tartoznak; 1860. végén s 1861. elején hazánkban sokkal várakozásteljesebb és izgat­­tattabb volt a hangulat, mint azt Kossuth h Iratalá­ban festi; a nép országszerte dalokban hívta, várta Garibaldit, Klapkát, Kossuthot s az emigrátiót s hogy a censura nyűge, a tél ostromállapot és folyton működő hadi törvényszékek dacára mily merész hangon és világos képekben beszélt aspirálóinkról és szólott érzel­meinkről az akkori magyar sajtó, erre vonatkozólag álljon itt az alábbi történetbe . Szokoly Viktor «Garaboncás Diák» című politico-humoristikus lapjának 1861. febr. 7-ki G-ik számában három képet közölt, melyek mindegyike az akkor­i hangulatot s politikai állapotot festi. Az első Tcép kutyát ábrázol, mely egy nemzeti címeres fazekat ki akarván nyalni, a feje belészorul. Aláírása: «Hogyan jár a kutya, ha a tejes-mézes fazekat fenékig akarja nyelni!»

Next