Hazánk. Történelmi Közlöny 6. (1886)
1886 / 1. füzet - Hamary Dániel: Március 15-ike 1848-ban
472 március 15-dike 1848-ban kávéházba, a «közvélemény asztala» körül letelepedtek, részint állva maradtak: Petőfi, Jókai, Bulyovszky, Vasvári, Sírkei, Oroszhegyi, Hamary, Telepy György, Bozzay Pál, Sebő Antal, Szathmáry Pál, Gaal Ernő és egyéb jeles ifjak, kiket ez alkalommal még nem ismerek. Itt, ez asztal körül ülők és állók határozottan nyilváníták, hogy az «Ellenzéki kör» elodázó határozatát, illetve a petitiót nem tartják a mostani körülmények szerint helyesnek; a 12 pontot holnap, azaz a következő március hó 15-kén városszerte proclamálni kell. Petőfi, Jókai, Vasvári, Sírkei s többen maguk részéről határozott nyíltsággal kimondák, hogy ők készek a proclamálásra; — mi is, mi is — szóltak számosan — elmegyünk, ott leszünk! Némelyek azonban óvatoskodni is kezdettek és fölemlíték, hogy hátha a budai várparancsnok Lederer, ágyúival közbe talál szólani a proclamálásnak és a Károly - kaszárnya vitézei pedig bekerítenék a 12 pont hirdetőit: mi lenne akkor? .... — Mi lenne akkor?— ismétli Petőfi, Jókai és többen a kérdést pirító gúnynyal — hát megküzdünk velük! A lelkesek és a veszélyre nem gondolok mind mind ezt hangoztatták, a gyávák maradjanak! — szóltak közbe. A kétkedőket, a veszélytől félőket részint tréfásan, részint gúnyosan kinevették. A pro és contra megbeszélések után azt a határozatot mondta ki Petőfi: «Holnap 8 órakor, itt a kávéházban a «közvélemény asztala» körül gyülekezünk mindnyájan s innen indulunk tömegesen először a jogi egyetemhez, azután az orvosihoz megyünk, — én az éjjel egy alkalomszerű költeményt írok, s azt elszavalom,— ez volt a «Talpra magyar!» — a 12 pontot pedig Jókai olvasandja fel és azután a körülmények szerint irányítandjuk további eljárásunkat». Ez volt ez este március hó 14-kén a Pilvax kávéház «közvélemény asztala» mellett a megállapodás. «Mindnyájan eljövünk!» harsant fel a tömeg s holnap nyolc órakor indulunk a proclamálásra. Ezután, esti 8 óra lehetett, a szóvivők mind eltávoztak s utánuk az ifjúság nagy része is, én Vasvári barátommal távoztam el, ki bizonyos tartózkodását nyilvánítá nekem bizalmasan, én is kifejeztem aggodalmamat a balsikerre nézve, de ígéretemnek, elhatározásomnak, hogy holnap, azaz március hó 15-kén reggeli 8 órakor a proclamálásra megjelenek, rendületlenül híve maradtam. Esküvésről, — mint a krónikás írja — akkor szó sem volt és oly dicttokról s lángoló szónoklatokról, melyekről említést tesz, valamint asztalra ugrásról, ajtó becsukásról, gyilok előrántásról, ez alkalommal nem tudunk, mert mindez, ekkor nem történt! A zaj, lelkesedés, rajongás mellett, tartózkodás, óvatoskodás, aggodalom, balsejtelem volt szíveinkben, hogy is ne lett volna?...