Hazánk. Történelmi Közlöny 6. (1886)

1886 / 1. füzet - Hamary Dániel: Március 15-ike 1848-ban

472 március 15-dike 1848-ban kávéházba, a «közvélemény asztala» körül letelepedtek, részint állva maradtak: Petőfi, Jókai, Bulyovszky, Vasvári, Sírkei, Orosz­­hegyi, Hamary, Telepy György, Bozzay Pál, Sebő Antal, Szath­­máry Pál, Gaal Ernő és egyéb jeles ifjak, kiket ez alkalommal még nem ismerek. Itt, ez asztal körül ülők és állók határozottan nyilváníták, hogy az «Ellenzéki kör» elodázó határozatát, illetve a petitiót nem tartják a mostani körülmények szerint helyesnek; a 1­2 pontot holnap, azaz a következő március hó 15-kén város­szerte proclamálni kell. Petőfi, Jókai, Vasvári, Sírkei s többen maguk részéről határozott nyíltsággal kimondák, hogy ők készek a proclamálásra; — mi is, mi is — szóltak számosan — elme­gyünk, ott leszünk! Némelyek azonban óvatoskodni is kezdet­tek és fölemlíték, hogy hátha a budai várparancsnok Lederer, ágyúival közbe talál szólani a proclamálásnak és a Károly - kaszárnya vitézei pedig bekerítenék a 12 pont hirdetőit: mi lenne akkor? .... — Mi lenne akkor?­­— ismétli Petőfi, Jókai és többen a kérdést pirító gúnynyal — hát megküzdünk velük! A lelkesek és a veszélyre nem gondolok mind mind ezt hangoztatták, a gyá­vák maradjanak! — szóltak közbe. A kétkedőket, a veszélytől félőket részint tréfásan, részint gúnyosan kinevették. A pro és contra megbeszélések után azt a határozatot mondta ki Petőfi: «Holnap 8 órakor, itt a kávéházban a «közvélemény asztala» körül gyülekezünk mindnyájan s innen indulunk tömegesen elő­ször a jogi egyetemhez, azután az orvosihoz megyünk, — én az éjjel egy alkalomszerű költeményt írok, s azt elszavalom,­­—­ ez volt a «Talpra magyar!» — a 12 pontot pedig Jókai olvasandja fel és azután a körülmények szerint irányítandjuk további el­járásunkat». Ez volt ez este március hó 14-kén a Pilvax kávéház «köz­vélemény asztala» mellett a megállapodás. «Mindnyájan eljövünk!» harsant fel a tömeg s holnap nyolc órakor indulunk a proclamálásra. Ezután, esti 8 óra lehetett, a szóvivők mind eltávoztak s utánuk az ifjúság nagy része is, én Vasvári barátommal távoztam el, ki bizonyos tartózkodását nyilvánítá nekem bizalmasan, én is kifejeztem aggodalmamat a balsikerre nézve, de ígéretemnek, elhatározásomnak, hogy holnap, azaz március hó 15-kén reggeli 8 órakor a proclamálásra megjelenek, rendületlenül híve maradtam. Esküvésről, — mint a krónikás írja — akkor szó sem volt és oly dicttokról s lángoló szónoklatokról, melyekről említést tesz, valamint asztalra ugrásról, ajtó becsukásról, gyilok előrántásról, ez alkalommal nem tudunk, mert mind­ez, ekkor nem történt! A zaj, lelkesedés, rajongás mellett, tartózkodás, óvatoskodás, aggodalom, balsejtelem volt szíveinkben, hogy is ne lett volna?...

Next