Hazánk. Történelmi Közlöny 7. (1887)
1887 / 4. füzet - Id. Gyalokay Lajos: Segesvár és Petőfi
SEGESVÁR ÉS PETŐFI. Mielőtt szerény emlékiratom történeti részét megkezdeném, nehogy ez is azon papírkosárba kerüljön, hová az oly sokszor rútul rászedett, és szándékosan mystifikált magyar közvélemény kifáradt hiszékenysége, józan bírálata, azt a sok mondvacsinált, vagy a képzelődés lopvanősző hallutinatiójából gomba módra termett mondákat lökte, melyeket 37 év alatt De Manx-aink forgalomba hoztak, nemcsak a nemzet iránti tisztelet, de saját önérzetem parancsát követem akkor , ha tanulmányom hitelességét, jogosultságát megállapítandó, a bizonyító eljárás szabályai szerint, nationalemet röviden előrebocsátom ; illetőleg beigazolom, hogy állásom és személyes összeköttetésemnél fogva, illetékesen tanuskodhatom. Alig 22 éves koromban, mint köz- és váltóügyvéd, s mint Beöthy (Ö dön biharmegyei főispán titkára,— Pestről — barátaimnak tett ígéretemet beváltandó, lejöttem Nagyváradit, és a bihari önkéntes zászlóaljhoz közembernek beállottam; s ezzel Kiss Erneszt ezredes dandárjának segélyére, a becskereki táborba mentem. Itt rövid időközök után, tizedes, őrmester, majd hadnagyi rangra emelkedtem, az 1848-ik év szeptember 2-án vívott perlaszi ütközet után pedig, főhadnagynak lettem kinevezve. Ezen minőségemben, minthogy Kohlman százados és Asserman főhadnagy a vezérkarnál, magyar fogalmazásra nem vállalkoztak, Vetter alezredes megtisztelő felhívása folytán, a perlaszi ütközetről szóló hivatalos jelentést én készítettem. Szép zászlóaljunk, közelismerésre méltatott 14 heti szolgálat után, Nagyváradra visszavonult, melyből Hodossy Miklós fáradhatlan és nagyérdemű kormánybiztosunk Vetter — már akkor ezredes — közreműködésével az 55-ik honvéd zászlóaljat alakította, hova mint a többi tisztek, én is rangom megtartásával léptem át. Már november második felében, a véres és szomorú emlékű zarándi oláh lázadás átjának fentartása végett, századommal a kristyor szoros védelmére rendeltettem. Itt, majd később Körösbányán és Brádon képződött, az időközönkint hozzánk osztott csapattestekből azon dandár, mely több apró csetepaté után, az ép oly vitéz és hű, mint hadtanilag alaposan 16.