Hazánk. Történelmi Közlöny 9. (1888)
1888 / 1. füzet - Kerékgyártó Elek: Kossuth Lajos főbenjáró perének tárgyalása
LEHOCZKY TIVADARTÓL. ig E levél csupán szept. 23-án, tehát tíz nap múlva érkezett Munkácsra.Mindamellett a század,melynek felszerelése lassan folyt s melynek parancsnokául Freyseysen Gyula szolgabíró századosi ranggal kineveztetett, nem sietett egyik vezérhez sem, hanem előbb Munkács vidékére szállíttatott, hol Simunics betörését várták, s hol a munkácsi ellenséges érzelmű német katonák a magyar kormány intézkedéseinek ellenszegültek, kiknek ellenőrzésére számos vidéki nemzetőrség is behivatott. . . . A kellően felszerelt önkéntes csapat azután Budapestre indíttatván, az egész hadjárat alatt kitűnően viselte magát, részt vett nemcsak az alföldi véres csatákban, hanem később a moóri, isaszegi és zsigárdi ütközetekben, úgy Budavár bevételénél s a komáromi vár védelmében is, honnan azután visszatértek a vitézek, Kállay János kivételével, ki Komáromnál elesett, Henter és Uszkay pedig megsebesültek. Mészáros Lázár hadügyminister 1849. február hó 2-káról kelt rendeletében január 16-tól kezdődő ranggal, mint hangsúlyozás kiemelő, a moóri csatában kitüntetett vitézségükért, melynek négy ágyú megmentését köszönheti a magyar sereg, a beregiónk. századhoz kinevező hadnagyokat: Balogh Adolfot, Guthy Istvánt, Hrebuss Kálmánt, Schweizer Gézát, Komlóssy Istvánt, Pilissy Miklóst, Koller Rudolfot és Leszkay Károlyt (Közlöny 1849. 17. sz.); Freyseysen Gyulát pedig szintén a századhoz kinevezvén őrnagyul Mészáros 1849. január 1-től számítandó ranggal és illetményekkel, mi a Közlöny 25. számában közöltetett. A beregi önkéntes század vitéz tetteit s kimerítő történeti leírását más alkalomra hagyván, itt csupán az volt célom, hogy Görgey és Máriássy őrnagyok ellentétes intézkedéseit feltüntessem. Lehoczky Tivadar: KOSSUTH LAJOS FŐBENJÁRÓ PERÉNEK TÁRGYALÁSA. 1. A királyi táblának ülése 1839. febr. 19. Pers. Somssich : Hosszas volna az egész pert előadni, tehát csak mostani állását kívánom rövideden előterjeszteni. Alperes szabadlábra tételét sürgette, de ez ítélet által meg nem engedtetett, alperes ezért apellálni akart, de ez szinte ítélet által nem engedtetett meg. Alperes ez által magát terheltnek állítja, s az egész per alatt allegálja, hogy a fiscus semmivel sem terheli, mégis a per meritumába ereszkedett. Fiscus próbáit egyenkint taglalta, miért neki terminus praes 2*