Hazánk. Történelmi Közlöny 9. (1888)

1888 / 1. füzet - Kerékgyártó Elek: Kossuth Lajos főbenjáró perének tárgyalása

LEHOCZKY TIVADARTÓL. ig E levél csupán szept. 23-án, tehát tíz nap múlva érkezett Mun­­kácsra.Mindamellett a század,melynek felszerelése lassan folyt s melynek parancsnokául Freyseysen Gyula szolgabíró századosi ranggal kine­veztetett, nem sietett egyik vezérhez sem, hanem előbb Munkács vidékére szállíttatott, hol Simunics betörését várták, s hol a munkácsi ellenséges érzelmű német katonák a magyar kormány intézkedéseinek ellenszegültek, kiknek ellenőrzésére számos vidéki nemzetőrség is behivatott. . . . A kellően felszerelt önkéntes csapat azután Budapestre indít­tatván, az egész hadjárat alatt kitűnően viselte magát, részt vett nemcsak az alföldi véres csatákban, hanem később a moóri, isaszegi és zsigárdi ütközetekben, úgy Budavár bevételénél s a komáromi vár védelmében is, honnan azután visszatértek a vitézek, Kállay János kivételével, ki Komáromnál elesett, Henter és Uszkay pedig megsebesültek. Mészáros Lázár hadügy­minister 1849. február hó 2-káról kelt rendeletében január 16-tól kezdődő ranggal, mint hangsúlyozá­s kie­melő, a moóri csatában kitüntetett vitézségükért, melynek négy ágyú megmentését köszönheti a magyar sereg, a beregi­­ónk. századhoz kinevező hadnagyokat: Balogh Adolfot, Guthy Istvánt, Hrebuss Kálmánt, Schweizer Gézát, Komlóssy Istvánt, Pilissy Miklóst, Koller Rudolfot és Leszkay Károlyt (Közlöny 1849. 17. sz.); Freyseysen Gyulát pedig szintén a századhoz kinevezvén őrnagyul Mészáros 1849. január 1-től számítandó ranggal és illetményekkel, mi a Közlöny 25. számában közöltetett. A beregi önkéntes század vitéz tetteit s kimerítő történeti leírá­sát más alkalomra hagyván, itt csupán az volt célom, hogy Görgey és Máriássy őrnagyok ellentétes intézkedéseit feltüntessem. Lehoczky Tivadar: KOSSUTH LAJOS FŐBENJÁRÓ PERÉNEK TÁRGYALÁSA. 1. A királyi táblának ülése 1839. febr. 19. Pers. Somssich : Hosszas volna az egész pert előadni, tehát csak mostani állását kívánom rövideden előterjeszteni. Alperes szabad­lábra tételét sürgette, de ez ítélet által meg nem engedtetett, alperes ezért apellálni akart, de ez szinte ítélet által nem engedtetett meg. Alperes ez által magát terheltnek állítja, s az egész per alatt allegálja, hogy a fiscus semmivel sem terheli, mégis a per meritumába eresz­kedett. Fiscus próbáit egyenkint taglalta, miért neki terminus praes 2*

Next