Info-Társadalomtudomány 2. (1987)

Pataki Ferenc: A kutatások néhány tapasztalata

Váratlan jelenségek? Az adatok tehát egyértelműen azt mutatják, hogy a 70-es és a 80-as években jelen­tősen felgyorsult e kedvezőtlen folyamatok dinamikája. A beilleszkedési zavarok fennmaradása, sőt növekvő újratermelődése váratlanul és felkészületlenül érte tár­sadalmunkat. Ez elsősorban azért következhetett be, mert a korábbi időszakban a szocialista társadalomirányítási gyakorlat egy optimisztikus illúzió foglya lett. En­nek alapja az a naív és leegyszerűsített elképzelés volt, hogy a szocializmus a tár­sadalmi viszonyok megfelelő átalakítása révén szinte automatikusan elvezet a nemkívánatos társadalmi jelenségek megszűnéséhez. E szemléletmód térhódításá­hoz hozzájárult az is, hogy a múlt eszmei-kulturális örökségének felbomlasztása (a hagyományos falusi életfomnák felszámolódása, a vallás térvesztése, a helyi jel­legek megszürkülése, a társadalmi autoritás gyengülése stb.) egyoldalúan pozitív megítélést nyert. Lassú és ellentmondásos a régi értékek helyére lépő új értékren­dek kiépülése. De ez a tény azért is felkészületlenül érte az ország vezetését, mert a nyugtalanító jelek egy olyan — közel három évtizedes — korszak után rajzolód­tak ki, melyet konszolidált gyarapodás és általában a társadalmi nyitottság növeke­dése jellemzett. E korszak pozitívumai nem sejttették, hogy az eredményekért ilyen formában is ,,árat” kell m­ajd fizetni. Az említett tünetek „váratlan” jelentkezése több területen nemkívánatos reakci­ókat váltott ki. Egyrészt hosszú ideig titkolták e jelenségeket s ezáltal kivonták őket a közvélemény ellenőrzése alól; másrészt számos esetben türelmetlen admi­nisztratív (pl. jogi) kényszerítéssel próbálták visszaszorítani a beilleszkedési zava­rok egyes megnyilvánulásait. Holott csak az lehet célravezető, ha társadalmunk berendezkedik a beilleszkedési zavarok hosszútávú, szisztematikus és folyamatos kezelésére. Kialakult továbbá egy olyan nézet is, amely bagatellizálni próbálta az egyre hevesebben jelentkező negatív fejleményeket. Hadd tegyünk itt két megjegyzést. (1) A beilleszkedési zavaroknak Magyaror­szágon messzire nyúló hagyományai vannak (öngyilkosság, alkoholizmus), így a kialakult helyzet nem írható egyszerűen a szocialista fejlődés számlájára. (2) Minden gyorsan fejlődő és modernizálódó országban növekedtek az ilyen jellegű zavarok. E két megjegyzés tükrében akár „érthetetlennek” is nevezhetnénk, hogy miért uralkodhattak el azok a hibás nézetek, amelyek hosszú időn keresztül akadályoz­ták a tényekkel való nyílt számvetést, tabuként kezelték a jól ismert s mindenki által megtapasztalt társadalmi folyamatokat, s ezáltal gátolták a társadalmi önsegélyfor­mák, cselekvési módok kialakulását. A hallgatás nem volt tovább fenntartható A nyílt számvetés hiánya már-már elviselhetetlenné vált a 70-es és a 80-as évek fordulójára, amikor egyes deviáns magatartásformák — mindenekelőtt az öngyil­kosság, az alkoholizmus, a korábban előzmények és hagyományok nélküli kábító­

Next