Info-Társadalomtudomány 25. (1993)

Pataki Ferenc: Előítélet, idegengyűlölet, tolerancia szociálpszichológiai szempontból

Egyebek közt azért sem zárhatók le e kérdések, mivel korunk tudo­mányában ellentmondó vélekedések és értelmezések tárgya egy - a témával szorosan összefüggő - jelenség: az emberi - s kiváltképpen a maszkulin - agresszió természete. A modern etológia egyes irányzatai, valamint a freudi mélylélektan úgy vélik, hogy az agresszív késztetés (ösztön) „biológiai prog­ramunkba” van beírva, s bizonyos helyzetekben (szexuális rivalizáció, kudarc, a valóságos és a szimbolikus territórium védelme) elkerülhetetlenül műkö­désbe lép, és tárgyat keres magának. Az emberi kultúra „szociális program­jainak” (az erkölcs, a jog, a vallások, a művészetek képében megjelenő nor­matív rendszereknek) éppenséggel az a rendeltetésük, hogy kordában tart­sák, megszelídítsék és humanizálják az eredendően agresszív-destruktív (pusztító és önpusztító) késztetéseket. Ebből a sajátos feszültségből és kény­szerből, a biológiai és a szociális princípium emberben lappangó kettősségé­ből ered az a jelenség, amelyet Freud a „rossz közérzet a kultúrában” elne­vezéssel illetett, s oly sokoldalúan elemzett. Ha e feltevések helytállóak, akkor szükségképpen számolnunk kell egy olyan naturális-biológiai impulzus működésével, amely bizonyos helyzetekben elkerülhetetlenül megnyilvánul, de - és ez felettébb fontos - mesterségesen is felidézhető, tudatos manipuláció tárgyává tehető. A modern tömegtársa­dalmak politikai gyakorlata - főképpen a totalitárius és fundamentalista tö­megmozgalmak ideológiája - jól ismeri a manipulatív gyűlöletkeltés techni­káját, a közgyűlölet tárgyának megnevezését (általános idegengyűlölet, fő­ként a színesek és vendégmunkások iránt, antiszemitizmus, az osztály­­ellenesség megnevezése, a „hitetlenek” felmutatása stb.). Minden ilyen eset­ben a dolog társadalomlélektani lényege abban rejlik, hogy a gyűlölet tár­gyával szemben szabadjára ereszthetők az agresszív indulatok. Mi több, egye­nesen legitimitást és morális igazolást kapnak, és ennek révén hozzájárulnak az együttgyűlölködők politikai táborának tömörítéséhez is. Figyelemre érdemes, hogy az idegenek, a „mások”, a különbözők elleni agresszív megnyilvánulások rendkívül gyakoriak, s olykor az egyetemesség lát­szatát keltik. Az etológiai és a szociobiológiai kutatások tanúsága szerint már a társas létformákban és merev hierarchiában élő állati társulásokban is gya­kori jelenség, hogy bizonyos külsődleges jegyekkel vagy fizikai jellemzőkkel rendelkező fajtárs kirekesztés és agresszió tárgya lesz. Ez a sors főképpen a hierarchia alján lévő vagy beteg, szokatlan, idegenszerű (pl. albínó), vagyis „másfajta” egyedeknek jut osztályrészül. A másféleség, az idegenszerűség az agresszió kiváltója lesz. De számos kutatás bizonyítja azt is, hogy az agresszív megnyilvánulások különös dinamikája már a bölcsődés és az óvodás gyerekek világában is mód­szeresen vizsgálható. Újabban érdekes megfigyeléseket végeztek arra nézve, hogy az iskolai osztályokban milyen törvényeknek engedelmeskedik a rend­kívül gyakran észlelhető viktimizáció, vagyis a valamilyen tekintetben külö­nös stigmákat hordozó osztálytársakkal szembeni - olykor szélsőségesen dur­va - agresszió. Feltűnő, hogy az effajta megnyilvánulások különösképpen

Next