Info-Társadalomtudomány 25. (1993)
Pataki Ferenc: Előítélet, idegengyűlölet, tolerancia szociálpszichológiai szempontból
Ám a kategoriális gondolkodás és a valóságkezelés ökonomikusságának ára is van, s ennek fontosságára nem mindig eszmélünk rá. Elkerülhetetlenül hajlunk arra, hogy egy-egy kategória elemei között csökkentsük, elmossuk a különbözőségeket, míg a kategóriák között inkább kiélezzük őket. Amikor ez hangzik fel: „Aki magyar, velünk tart!”, a formula azt sugallja, hogy a kategória elemei között nincsenek vagy (legalábbis az adott helyzetben) elhanyagolhatók a különbözőségek. Ha viszont azt olvassuk a falon, hogy „Cigánymentes övezet”, vagy „Idegenek, menjetek haza!” - a feliratok szerzői a kategoriális különbözőségek túlfeszítésével operálnak. Még nagyobb kockázatok rejlenek abban, hogy a kategoriális besorolások hajlamosak „felfalni” az egyedit, az egyszerit, az individualitást. Erről beszél Petri. Abból nem származik túlságosan nagy baj, ha a háromlábú, meg a négylábú, a párnázott, meg a műanyagból készült ülőalkalmatosságot egyaránt széknek nevezzük. De ha a társadalmi-személyes világban a másik embert pusztán és kizárólag valamely kategória képviselőjének tekintjük, és egyedül ennek alapján alakítjuk hozzá fűződő viszonyunkat, merőben más minőségű társadalmi jelenség áll elő. Mindenfajta előítéletesség lényegéhez tartozik, hogy a vázolt „ismeretelméleti résből” táplálkozik: érzelemfűtötte értékelő viszonyát a kategóriához alakítja ki, s azt automatikusan átviszi minden - az adott kategóriához sorolható - egyénre. Ennek nem mond ellent, hogy a szélsőségesen előítéletes egyén is megengedheti: vannak „jó cigányok ... zsidók ... négerek ...”. Ám ez a fogás csak arra alkalmas, hogy a kivételt erősítő szabály szerepét teljesítse. Pusztán feloldja a mindennapi tapasztalás egyes mozzanatai és a konok kategoriális előítélet közötti feszültséget (kognitív disszonanciát), megőrizvén az előítélettel sújtott csoportra vonatkozó tartós vélekedést. Mindezért joggal mondhatjuk, hogy az előítéletességre való hajlam úgyszólván elkerülhetetlen, mivel az emberi gondolkodás szerkezeti jellegzetességeire is támaszkodik: az említettek mellett a leegyszerűsített sémák alkalmazására, az egyszerűsített oksági magyarázatok elfogadására, a megszemélyesítési hajlandóságra, a túlnyomóan affektív indulati érvelés és befolyásolás elfogadására. Mindenfajta előítéletképzési szándék, politikai és ideológiai manipuláció gondolkodásunknak ezzel a renyheségével, túlzott „gazdaságosságra” törekvésével él vissza, rajta élősködik, miként fagyöngy az eleven fán. Elegendő egy pillantást vetni századunk és korunk „nagy gyűlöletkeltőinek” tömegbefolyásolási technikáira, propagandisztikus hiedelmeire, hogy minderről meggyőződhessünk. Ezért „haragszik” minden demagóg a nyugodt érvelésre, a latolgató töprengésre, a dolgok sokoldalú és lehetőleg indulatmentes mérlegelésére. Mindezekben a gyengeség, a cselekvőképtelenség jelét véli látni - főként, ha tömegeket óhajt mozgásba hozni. A tömeghisztériákat gerjesztő és indulatkeltéssel operáló Cipollákat sohasem lehet ártalmatlanná tenni a még erősebb - csak esetleg másfajta - hisztériákkal és emóciókkal. A józan tárgyszer