Kultúra és Közösség, 1985 (12. évfolyam, 1-6. szám)
1985 / 3. szám - PEDAGÓGIA - Koch Júlia: Visszatér, ha megismerte : munkásgyerekek a múzeumban
látogatóikat keresztül a termeken. Nekik köszönhető, hogy lényegesen többet tudnak meg a kiállított tárgyakról, mint ha szüleikkel vagy akár tanáraikkal jönnének el. A foglalkozás második része a látottakhoz kapcsolódó vetítésből, manuális foglalkozásból — rajzolás, agyagozás stb. — vagy beszélgetésből áll. De nézzük néhány konkrét példán keresztül, mit jelenthetnek e foglalkozások a gyerekek számára ! JATAGÁN, seregbontó, szűr A Hadtörténeti Múzeumban a tanulók régmúlt korokban használt fegyverekkel ismerkedhetnek meg. Kézbe vehetik, kipróbálhatják azokat, megtudják például, mi a különbség a szablya, a kard és a jatagán között, kik és hogyan használták azokat. A múzeumpedagógus elmeséli, milyen bonyolult és lassú művelet volt például a kanócos puska töltése a Rákóczi-szabadságharc idején. Elcsodálkodnak, hisz rég lelőtték a katonát, amíg így töltögetett! Amíg rá nem jön egyikük: — Hát persze ! Az ellenség felszerelése is hasonló színvonalon állt abban a korban! Amikor a seregbontóval ismerkednek, néhány gyereknek eszébe jut, hogy Esze Tamást egy seregbontó ágyúval ölték meg. Aha! így nézett ki, így működött! Feladatokat kapnak, például válasszák ki a fegyverek közül, milyenekkel harcolhattak Nándorfehérvárnál 1456-ban. Néhány korabeli ruhadarab másolatát is felpróbálhatják, s közben elbeszélgetnek arról, mi az atilla, a dolmány, a mente, mit jelent az osztrák huszártiszti sisakon a V. F. vagy az F. J. I.? Szinte sohasem jönnek rá — még ha tanulták is az 1848—49-es szabadságharcot —, hogy V. Ferdinánd és I. Ferenc József monogramjáról van szó. Miért? Bizonyára nem szoktak hozzáaz ilyenfajta kérdésfeltevéshez. (A példák a Fegyvertörténeti ismeretek című foglalkozás-sorozatból származnak, melyen több csepeli csoport is részt vett.) Miközben beavatják a gyerekeket a kiállításrendezők munkájába, segítséget nyújtanak nekik a kiállítás sajátos nyelvezetének megértéséhez is. A múzeumpedagógus elmondta: a tárgyakat igyekeznek „in situ” elhelyezni, hogy azok minél többet mondjanak a látogatóknak. Például az őszirózsás katonasapkák alatt a vitrin alján halomba dobált Monarchia-jelvények hevernek, ugyanis annak idején a katonák levágták a sapkarózsájukat, hogy őszirózsát tűzzenek a helyére. Ugyanakkor utalás ez a Monarchia összeomlására is. Egy másik helyen a Tanácsköztársaság idejéből származó plakátra kis fényképet raktak ki, mely 1919-ben eredeti helyén, az utcán mutatja be ugyanazt a plakátot. E magyarázat nélkül a gyerekek többnyire nem tudtak mit kezdeni a fényképpel, jelezvén: a kiállításlátogatásban nincs nagy gyakorlatuk. A Néprajzi Múzeum foglalkozásai is többet nyújtanak az egyszerű kiállításlátogatás élményénél. A Szűz című kiállítás megtekintése után például elbeszélgettek a gyerekekkel a szűr történetéről, a szűrszabó mesterségről, a szűrt viselő pásztorok életkörülményeiről, munkájáról, de arról is, miért speciálisan magyar ruhadarab a szűr, végül pedig a szűrrel kapcsolatos szólásokat, szokásokat elevenítették fel. A Gyermekélet a régi magyar faluban című kiállítás kínálta az összehasonlítást: hogyan éltek akkor a gyerekek, s hogyan élnek ők ma? A múzeumpedagógus igyekezett úgy irányítani a beszélgetést, hogy kiderüljön: a