Kultúra és Közösség, 2010 (4. folyam, 1. évfolyam, 1-4. szám)
2010 / 2. szám • Kultúrák, státusok, reprezentációk - FELNŐTTOKTATÁS, KUTATÁS - Hunyadi Márton: Gazdasági migránsok a státusreprezentáció tükrében
IV. folyam I. évfolyam 2010/11. szám Felnőttoktatás, kutatás Azt a sasseni gondolatot tovább víve, hogy a belső migráció a külföldi munkavállalás előzménye, láthatóvá válik a migrációnak azon kulturális értelmezése a „nyugdíjas város” metaforában, melyet a Massey-féle kumulált okság elmélete a „migráció kultúrájának” nevez. E szerint a migrációban minél többen vesznek részt, annál inkább pozitívabb lesz a megítélése. A más országokban szerzett tapasztalatok megváltoztatják a migránsok ízlését, motivációját és társadalmi mobilitásról alkotott addigi elképzeléseiket. Ezáltal a fiatalok „bizonyos csoportjaiban a migráció «felemelkedési szertartássá» válik, és akik nem próbálják státusukat a [...] migráción keresztül javítani, azokat lustának, vállalkozó szellem nélkülinek, nem kívánatos elemnek tekintik.”12 Ez a szemlélet tapasztalható annak a hatvan év körüli férfinak az elmondásában is, aki egy bolti beszélgetés alkalmával elmesélte, hogy most költözik Budapestre, mert ott jobb állást kapott. Az is kiderült a beszélgetésből, hogy testvérei és édesanyja, akik szintén Nagyatádról származnak, már a fővárosban élnek. Valamint azt mondta: „ha húsz évvel fiatalabb lennék, mennék ki külföldre. ” Szintén ennek a fajta szemléletnek a megnyilvánulását látom még a tanulmány elején bemutatott, a buszvezető és a környékbeli rendőr között lezajlott beszélgetésben is. A „nyugdíjas város” másik lehetséges magyarázatát két interjúalanyom, egy a nagyatádi kórházban dolgozó házaspár adta meg. Ők terepmunkám kezdetén készülnek külföldön munkát vállalni, mert ahogy fogalmaztak: „nincs jövőkép az egészségügyben [Magyarországon]. ” (Történetüket részletesebben lásd alább.) Ők úgy interpretálták ezt a jelzőt, hogy „[Férj:] Ez [Nagyatád], egy úgymond nyugdíjas város, tehát itt nem történik soha semmi. Itt jó 14 évesen lenni meg 60 fölött, itt munkás embernek nagyon rossz lenni. De szeretnénk visszajönni, nyugdíjas éveinket szeretnénk itt tölteni. [...] [Feleség:] egészséges nyugdíjasnak lenni, mert kórház, az nem lesz. ’’Tehát náluk inkább azon van a hangsúly, hogy ez a város akkor lesz számukra megfelelő, ha majd nyugdíjasok lesznek. De nem elhanyagolható szempont az interpretációjukban, hogy ők is elhagyni készülnek éppen Nagyatádot. Tehát náluk is van egyfajta, a „migráció kultúrájára” vonatkozó összefüggése ennek a metaforának, csak ők ezzel inkább legitimálni kívánják migrációs döntésüket. Mindezek alapján azt mondhatjuk Nagyatádról, hogy a helyiek közül sokan gondolnak úgy a városukra, mint egy potenciálisan migránsokat kibocsátó közösségre. De ennek ellenére, ne gondoljuk, hogy ez az egyetlen életstratégia-alternatíva. Többen vannak, akik megtalálták számításaikat a város nyújtotta keretek között. Pusztán csak arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy a kibocsátó közösségben relatíve - az össznépességhez képest - jelentős azok száma, akik a gazdasági migrációban részt vesznek, vagy legalábbis foglalkoznak a gondolattal. Három történeten keresztül szeretném felrajzolni a migrációnak és az ezzel járó reprezentációs stratégiáknak, szimbolikus és társadalmi tőkeszerzésnek azt az ívét, mely kezdődik azzal, hogy az egyén (vagy háztartás) a külföldi munkavállalás mellett dönt, kimegy, és aktívan folytatja a folyamatos migrációt, majd végül befejezi és visszailleszkedik a kibocsátó társadalomba. Ezen szakaszokban természetszerűleg ott van az a lehetőség, hogy bármikor visszafordulhat az illető személy, ha valami negatív hatás éri. Akár úgy, hogy nem kezd bele a migrációba, mint az az első történetben megfigyelhető. Akár, hogy az előre tervezettnél hamarabb visszatér kibocsátó közösségébe, vagy hogy a már egyszer befejezett migráció után ismét külföldön vállal munkát, mint erre a kumulált okság elmélete is rámutat.13 Azért tartom fontosnak, hogy minden periódust egy aktívan abban lévő személlyel mutassak be, mert ha egy már befejezett történetet közölnék, abban a kognitív disszonancia természetszerű redukciója miatt módosulhatna a visszaemlékezés folyamata, mivel a későbbi tapasztalatok befolyásolják a megélt történések elbeszélését, az életpálya migrációs szakaszát.14 Előkészületek Először a fentebb idézett házaspár történetét szeretném bemutatni, akik kutatásom kezdetén készültek külföldön munkát vállalni. Az ő történetük azért érdekes, mert betekintést kínál abba a folyamatba, hogy milyen előkészületek előzhetik meg a migrációt. Krisztina és András 30-as éveikben járó házaspár. Mind a ketten az egészségügyben dolgoznak. Németországban vagy Ausztriában szeretnének munkát vállalni. Krisztina főállásban Nagyatádon, másodállásban egy környékbeli nagyvárosban dolgozik. A problémát az jelenti, hogy az egyik munkahelyén olyan új feltételekkel lenne kénytelen dolgozni, amivel a másik állást - melynek jövedelmét 12 Vö. Massey (et al.) 2001.29. p. 13 Massey (et al.) 2001. 29. 14 Vö. Niedermüller 1988. 71