Kultúra és Közösség, 2017 (4. folyam, 8. évfolyam, 1-4. szám)
2017 / 1. szám • Ifjúság - kor - korszellemek - TANULMÁNYOK - Nagy Ádám - Boros László - Folmeg Balázs - Trencsényi László: Az ifjúságügyi gondolkodás diszciplináris előtörténete
58 Tanulmányok nem véletlenül vívtak ki politikai támadásokat.52 Párhuzamosan mindezzel a nemzetközi hírű magyar Gyermektanulmányi Mozgalom interdiszciplináris gyermek-, család-, és iskolaképében hangsúlyosan jutott érvényre a szociológiai nézőpont. A két világháború között a fentiekből is következően nem volt intézményes szociológiai tudományos tevékenység az országban. A korszak társadalmáról az irodalmi és a tudományos szociográfia adott hírt az utókornak.53 Mindkettőből bőségesen kiszűrhető volt számos, az ifjúság különböző csoportjaira, főleg a parasztfiatalok - különösen a gyermekek (Illyés Gyula: Lélek és kenyér, Kiss Lajos: Szegény emberek élete, Szegény asszonyok élete, Németh László: Medve utcai polgári, Kodolányi János: Ormánság) — egyes rétegeinek helyzetére vonatkozó szociológiai következtetés. Éppúgy, mint a pedagógiai irodalom társadalmilag legérzékenyebb műveiből. A szociológia újjáélesztésére 1945-ben felvillant reménysugár történelmileg nagyon hamar kialudt. Már a koalíciós időkben is politikai csatározásoknak 54 a színtere egy, a szociológia megújítására hivatott budapesti egyetemi oktató- és kutatóhely létrehozásának és vezetésének a kérdése. A bölcsészkar dékánja még a Londonban élő Mannheimnek is küld felkérést a tanszék vezetésére, ezzel próbálva kivédeni a politikai befolyást, de a tudós lakonikus elzárkózása ezt az utat gyorsan lezárta. Bő egyévnyi küzdelem és huzavona után a fiatal, de már komoly élettapasztalattal rendelkező, szociáldemokrata Szalai Sándor kapta meg a tanszéket, aki Társadalomtudományi Intézetként működteti az oktatási és kutatási egységet, amely néhány évig emlékezetes műhelyként készül betölteni szociológiatörténeti szerepét, de a sztálinista erők teljessé vált hatalomátvétele mind a szociológiának, mind Szalai Sándornak hosszú időre megpecsételi a sorsát.55 így újabb megszakítottság következik a hazai szociológiatörténetben, anélkül, hogy a korszaknak az ifjúság megnyeréséért, majd „bedarálásáért” folytatott nagyon intenzív társadalmi-politikai küzdelmeiből bármi is visszatükröződhetett volna szociológiai kutatásokban.56 * * A szociológia rehabilitációja párhuzamosan haladt a kádári konszolidációs folyamatokkal. A hatvanas évek elejének szakmai és politikai vitái az utókor számára meglepően élénkek voltak az „újjáélesztés” tényéről és mikéntjéről. Miközben a döntéshozatal körüli küzdelmek zajlottak, egyes szakmai és tudományos műhelyekben, amelyek más szakterületeken működtek, számos kutatás indult szociológiai szemléletet is magában hordozva. A pedagógiai, jogtudományi, közgazdasági, kriminológiai és társadalomelméleti munkák hoszszú sorában lelhetjük fel ennek nyomait. A minőség sajátos garanciája számos esetben az, hogy a konszolidációval egyidőben még parkolópályán levő kiváló tudósok és gyakorlati szakemberek, adott esetben szakmájuktól elütő intézményekben, elvégeznek meghatározó, néha új korszakot nyitó kutatásokat és alapműveket publikálnak (pl. Kériné Sós Júlia). Példaként említhetjük Gazsó Ferenc, Pataki Ferenc és Várhegyi György mára méltán legendássá nemesült kutatását és könyvét a diákéletmódról. 52 Lásd különösen a Pikter Gyula és Somló Bódog jogszociológus professzorok elleni parlamenten belüli és kívüli politikai akciókat, a Társadalomtudományi Társaság elleni meg-megújuló támadásokat, végül a háború idején a Galilei Kör egyes aktivistái elleni büntető eljárást. 53 Az irodalmi szociográfia legismertebb alkotásai (Ullyés Gyula: Puszták népe, Féja Géza: Viharsarok, Nagy Lajos: Kiskunhalorra) nem szociográfiának íródtak, de az utókor számára felbecsülhetetlen jelentőségük van a kor Magyarországának megismerésében. A tudományos szociográfia legjelentősebb művei (Szabó Zoltán: A tarai helyzet; Cifra nyomorúság, Kovács Imre: Néma forradalom, Erdei Ferenc: Futóhomok) tudatosan szociográfiai céllal íródtak a falukutatásból kinövő nemzedék részéről. Erdei Ferenc: Magyar paraszttársadalom c. munkája pedig már részben szociológiai elemzése is a társadalomszerkezetnek. 54 Ebben az esetben a pártpolitikai mezőt tekintve a kommunisták, a szociáldemokraták és a parasztpártiak között zajlott a küzdelem, és részben ezt tükrözve a tudományos szférában a dogmatikus filozófusok támadták a szociológiát, mint tudományt is. Ebben a vitában már felbukkant a később nálunk is dogmává merevedő sztálinista tétel a „burzsoá áltudományról” (Szabari 2012). 55 A tanszéket bezárták, Szalai Sándort koncepciós perben életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélték, amiből 1950 és 1956 között hat évet le is töltött (Szabari 2012). 56 A lefojtott indulatok 1956 októberi robbanásában a fiatalok különböző csoportjainak (különösen az egyetemistáknak, a szakmunkástanulóknak és a fiatal szakmunkásoknak, valamint a különböző státuszú katonáknak) kulcsszerepe volt, főleg november 4. után. Ennek a folyamatnak a történeti-társadalmi felfejtése mind a mai napig tart, a rengeteg, egyaránt érzelmekkel teli ’56 interpretáció, a személyes érintettségek bonyolult szövevénye mögül nagyon lassan bomlik ki egy többrétegű tudományos elemzés lehetősége. Ugyanakkor a harcokban, az emigrációban, a megtorlásban, az 1963 utáni nehéz talpra állásban érintett fiatal tömegek sorsa máig befolyásolja a magyar társadalmi struktúra alakulását, a közgondolkodás, a történeti és politikai tudat jelenkori állapotát. Nagyon hiányzik egy, a társadalmi mozgások értelmezésében elmélyülő történetszociológiai feldolgozása az ifjúsági csoportok korabeli helyzetének, illetve az abban bekövetkező változásoknak. Kultúra és Közösség