Kultúra és Közösség, 2019 (4. folyam, 10. évfolyam, 1-4. szám)
2019 / 3. szám • Érzékelés - Jártasság - Átmenet - SZEMLE - Trádler Henrietta: A Hankiss-jelenség, az Emberi jelenség
(WTO, IMF, EU) beavatkozása csak elmélyíti a problémákat. Jensen szerint változás csak akkor következhet be, ha új paradigmatikus megközelítés jön létre, amelynek alapja a holisztikus megközelítés. Jensen a tudományos paradigmaváltást sürgetni, miszerint a humántudományok és a természettudományok nem egymás ellenségei, sőt valójában egy közös ellenségük van, az oktatási rendszer, amely az elavult struktúrákat támogatja, és nem képez fiatal, kritikus gondolkodókat. A mai kutatóknak arra kellene törekedniük, hogy a tudományterületeket összekössék, és transzdiszciplináris módszertant hozzanak létre.12 Az elavult oktatási rendszer részben a tudományok válságához köthető. Igor Stipic és Dimitar Nikolovski, fiatal szociológusok munkáiban egyaránt megjelenik az oktatás válsága és a kritikus gondolkodók kinevelésének mellőzése. Az egyetemek jövőjétől a jövő egyeteméig című tanulmányban a két fiatal tudós a megnövekedett hallgatói tüntetésekből vezeti le érvelését, amellyel eljutnak a jövő egyeteméig. Véleményük szerint a Bolognairendszer bevezetésével járó változások kapcsán tüntetések, petíciók, tiltakozások különböző formái jelentek meg Európa-szerte. A legkedvezőtlenebb tényező — állítják a szerzők — a neoliberális paradigma, vagyis az oktatás elértéktelenedik, a hallgatóra csupán mint olcsó munkaerőre tekintenek az egyetemek, a tudás eszközzé válik, az oktatás szerepe pedig kimerül abban, hogy kitermeli a gazdaságban versenyképes munkaerőt. Az oktatás kvázi piacként jelenik meg ebben a modellben, ahol az egyetemi rektorok, dékánok státuszra és rangra játszanak, úgy, mint a sport világában a futballmenedzserek. A kritikai gondolkodásnál fontosabbá válik a pénz. A diákok a tudás helyett diplomát vásárolnak, egyetemi élményt, az universitasok pedig ezzel bevételüket növelik. Európa nagy egyetemei úgymond „megmarketingelik” magukat, a minél több diák, annál több pénz elvét követik. Céljuk egyértelmű, a piac szereplőivé akarnak válni. Ebből következően az oktatás válságába került, az egyetemek nem kritikus gondolkodókat nevelnek, hanem a hiszékenységet favorizálják. Ez a válság Európa-szerte társadalmi, politikai feszültségekkel jár együtt. Hankiss ezt az állapotot nevezte a bizonytalanság korának. Különbséget kell tenni információ és tudás között, az információ a tényközvetítés, a tudás komplex, valódi megértést jelent. A 21. századi egyetem már nem ilyen a fiatal kutatók szerint. A jövő egyeteme politikától mentes, kritikus kutatókat nevelő intézmény, ahol saját regionális és releváns nézeteket tanítanak. Mindemellett az oktatás-kutatás-hallgató kapcsolat kiépítése is kulcsfontosságú.13 A szociológus Vitányi Iván szerint is az átmenet korát éljük, amelynek egyik fő vonása a bizonytalanság. Hankiss gondolatvilágából kiindulva kezdi érvelését, miszerint két Magyarország-eszme létezik egymással párhuzamosan. Az egyik, amelyet a magyarok sorsán gondolkodó nagy elődök, mások mellett Széchenyi, Kossuth, Ady és Bibó alkottak, de nézeteiket a társadalom egy kisebb rétege értette meg csupán. A másik Magyarországhoz tartozik a feudalizmust őrző többségi társadalom. Hankiss ezért a közgondolkodás megváltoztatásán munkálkodott, ebből a kezdeményezéséből jött létre a „Találjuk ki Magyarországot” mozgalom. Sajnos kevesen értették meg a mozgalom lényegét, amely így nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. A modernizáció kutatói a glóbuszt fejlettségük szerint különálló régiókra osztották a 20. században. Ennek értelmében az észak-amerikai és a nyugat-európai térséget centrumokként határozták meg, míg a világ egyéb területei képviselik a félperifériákat és a perifériákat. A múltban úgy tűnt, a bizonytalanság csak a félperifériát jellemzi, mára ez a felfogás radikálisan megváltozott. Jelen világunkban a bizonytalanság hatással van a perifériára is, mely folyamat a világ különböző változásával hozható összefüggésbe. Hankiss érdeme, hogy a nyugati szerzőkkel egy időben fogalmazta meg, hogy a közép-európai régió a bizonytalanság korába lépett, olyan állapotba, amelynek nem ismerjük a folytatását.14 Ez a bizonytalanság jelenik meg az én egzisztenciális válságában is. Az amerikai szociológus, James Skelly Hankiss műveiben az én egzisztenciális válságát vizsgálja. Megmutatja, hogyan próbál Hankiss egy olyan víziót felvázolni, amely segítségével az emberek túlléphetnek a létükben rejlő értelemválságokon, amit Hankiss az amerikai terrortámadást követően, 2001. szeptember 11-e után fogalmazott meg egy esszében. Az új fogyasztói civilizáció képtelen választ adni az emberi lét lényegi kérdéseire, a reklámvilág csak felszínes alternatívákat kínál, melyekre 13 Igor Stipic - Dimitar Nikolovski: Az egyetemek jövőjétől a „Jövő Egyeteméig”. In Hankiss-Emlékkönyv, Helikon, 2018.251-264. 12 Jensen uo., valamint A Hankissizmus dialektikája. MT, 10:1524-1529. 14 Vitányi Iván: Hankiss Elemér emlékére. MT 10:1446-1449. http://dx.doi. org/10.1556/2015.179.2018.10.2 Tradier Henrietta A Hankiss-jelenség, az Emberi jelenség IV. folyam X. évfolyam 2019/III. szám 105