Kultúra és Közösség, 2019 (4. folyam, 10. évfolyam, 1-4. szám)

2019 / 4. szám • Köz - Közösség - Kultúra - KÖZ ÉS KÖZÖSSÉG - T. Kiss Tamás: A 'köz', a közösség és a közművelődés kapcsolatai a 19–21. század Magyarországán

Szociológiai Kutatóintézet Magyarország kulturális állapota című, országos kiterjedésű projekt kereté­ben került sor. A rendszerváltás utáni években még fontos célként megfogalmazott és szorgalmazott élethosszig tartó tanulás (lifelong learning) a 2010- es évtizedben már alig-alig kerül említésre. A kuta­tások leszűkültek a Lakitelek Népfőiskola koordi­nálásával szerveződő Kárpát-medencei­­ már nem „határon túlinak nevezett” magyar­ nemzeti érté­keket feltáró kollégiumok munkálkodásaira, a Kár­pátalján, Erdélyben, a csángók között, a Délvidé­ken, a Felvidéken, az Őrvidéken és a Muravidéken folyó adatgyűjtésekre. Szakmai kiadó hiányában a csekély számú publikációk megjelenéséhez csupán néhány folyóirat, az NMI Művelődési Intézet inter­diszciplináris online kiadványa, a Kulturális Szemle, a negyedévenként megjelenő Kultúra és Közösség pe­riodika, valamint egy-két vidéki orgánum (Debrece­ni Szemle, Zempléni Múzsa, Művelődés Népfőiskola Társadalom) nyújt felületet. A hazai közművelődés „új világát”, a „panem et circenses”-re emlékeztető populáris, „tömegem­berre” irányuló, pálinkákat, borokat, söröket nép­szerűsítő, a különféle ételek készítését propagáló gasztronómiai fesztiválok, események, falunapok, sátoros ünnepek, hagyományőrző játékok, köny­­nyűzenei koncertek, futóversenyek növekvő száma kezdi kitölteni. Jelentős támogatása van a tömeg­szórakoztató programoknak, a gondtalan kikapcso­lódást segítő „wellness” hétvégéknek. A „közösségi művelődést látványelemként színesítik” a különbö­ző fantázianéven rendezett, ilyen-olyan „kutatók”, „könyvtárak”, „fürdők”, „múzeumok”, „templo­mok”, „színházak”, „kávéházak”, „modern gyárak” stb. éjszakai néven hirdetett programok. Háttérbe szorulni látszanak a művelődés lényeges építőkövei, a ’köz’ előtaggal kezdődő szavak, tevékenységek és intézmények. Gyakorta szimpla létükért küzdenek az autonóm civil szervezetek, a művészeti alkotó csoportok, és az országot behálózó, alulról szervező­dő népfőiskolák közösségei. A ’köz’ előtaggal kezdődő szavaink és tevékeny­ségeink nemcsak a magyar nyelvben, de a társadal­mukban is jelentős helyet, sőt meghatározó szere­peket töltöttek be. „Az enyim, a tied mennyi lármát szüle, Miolta a miénk nevezet elűle” — írta Csokonai Vitéz Mihály az 1790-es években „Az estve” című versében. Talán nem járunk messze az igazságtól, amikor azt mondjuk, hogy történelmünk során, hazánk állapotának, társadalmunk fejlődésének és jövőbeli létezésének mindig „lakmuszpapírjai” vol­­tak/lesznek a ’köz’ előtaggal kezdődő kifejezések, tettek és közösségek. Problémák mindig akkor tá­madtak, amikor tartalmukat veszítették, mellőzésre kerültek, vagy a politikai propaganda eszközeivé váltak. IV. folyam X. évfolyam 2019/IV. szám 13 T. Kiss Tamás A ’köz, a közösség és a közművelődés kapcsolatai a 19-21. század Magyarországán

Next