Kultúra és Közösség, 2022 (4. folyam, 13. évfolyam, 1-4. szám)
2022 / 4. szám • Más-kép - Műhely - Ábrahám Nóra: Hagyomány a városban. Folklórjelenségek megjelenési formái és szimbolikus jelentései a város populáris kultúrájában a 20. század fordulóján DOI 10.35402/kek.2022.3.12
MŰHELY területén is kifejtették hatásukat. Az első világháború tragikus veszteségei és a spanyolnátha derekasan megtizedelte az ország és benne Budapest lakosságát. Az ehhez társuló trianoni békeszerződés pedig a „nemzet tragédiáját” idézte elő nemcsak a fizikális élettér csökkenésében, de a kulturális emlékezeti térben is. Az elcsatolt területeken fekvő bányák-birtokok elvesztése gazdasági és emberi veszteségeket okozott. E történelmi események hatásának ellenpontozása pedig Klebelsberg Kunó oktatási politikájában – a magyarság műveltségi kompenzációjában – fogalmazódott meg. Ez jelentette nemcsak az analfabétizmus felszámolását, de az iskolarendszer reformját is. A háziasszony szerepből kilépő nők felsőoktatásban való megjelenése és képzettsége a szakmaterületek kibővülését is eredményezte. Az elsődlegesen férfias szakma, mint a tanítóé, így a nők térnyerésével kibővült, és az iskolarendszer fokozatai is (mint alap-közép- és felsőfok) pregnánsabban elkülönülhettek. Mint képzési centrum Pozsony és Kolozsvár helyett Budapest kapott központi szerepet. Oktatási központokká bővültek Debrecen kiemelt szerepe mellett Sárospatak, Szeged, Kecskemét, Pécs, Pápa, Győr. Az oktatási központok kiépítését, kulturális tevékenységének megteremtését a 20. század elején az állam támogatja és felügyeli.22 Az egyház tevékenységét, a középső társadalmi réteg megújításában vállalt szerepét is meg kell határozni. Az egyház és a papok szerepe az első, majd a második világháború után maradt árvák intézeti gondozásában is megemlíthető. A Népfőiskola intézménye (hasonlóképpen az Eötvöskollégiumhoz) az alsó társadalmi réteg műveltségi szintjét kívánta emelni, nagymértékű elmaradottságukban felzárkóztatni őket. A népfőiskolákban a papok mellett tanítók is oktattak. Már a 19. században megjelenő népfőiskola intézménye a háborúk miatt elszenvedett veszteségek kiegyensúlyozására jött létre. Elsőként Dániában, Svédországban, Finnországban, Hollandiában, Franciaországban és Németországban. A dán példa Nikolaj Frederik Severin Gruntvig (1783–1872) nevéhez kötődik. Az első népfőiskolát Christen Kold 1844-ben szervezte meg.23 Ezek a népfőiskolák magas szintű művelődési intézménnyé nőtték ki magukat. Gruntiig meghatározásában a népfőiskola életforma: az aktuális gazdasági, politikai, társadalmi, műveltségi, és egyéb viszonyok által meghatározott értékrend és életvitel. Olyan szellemi közösség, ami biztosítja önidentitás és a nemzeti identitás kiteljesedését.24 A népfőiskola elsődleges célkitűzése a nemzeti értékek megőrzése, tudásanyagának átadása. Az ebből a törekvésből létrejött portékák árusítása segítette elő az ország gazdasági helyzetének javulását, annak normalizálásának lehetőségét. Az eredmény tehát A felvettek és az elutasítottak területi megoszlása (%) 1. ábra: Az Eötvös kollégiumba 1895–1910 közötti felvett diákok származási hely szerinti kimutatása22 22 Forrás: Garai 2014:52. 23 Harsányi 1991:11. 24 Harsányi 1991:13. 106 Kultúra és Közösség