Kultúra és Közösség, 2022 (4. folyam, 13. évfolyam, 1-4. szám)

2022 / 4. szám • Más-kép - Műhely - Ábrahám Nóra: Hagyomány a városban. Folklórjelenségek megjelenési formái és szimbolikus jelentései a város populáris kultúrájában a 20. század fordulóján DOI 10.35402/kek.2022.3.12

MŰHELY területén is kifejtették hatásukat. Az első világhábo­rú tragikus veszteségei és a spanyolnátha derekasan megtizedelte az ország és benne Budapest lakossá­gát. Az ehhez társuló trianoni békeszerződés pedig a „nemzet tragédiáját” idézte elő nemcsak a fizikális élettér csökkenésében, de a kulturális emlékezeti térben is. Az elcsatolt területeken fekvő bányák-bir­tokok elvesztése gazdasági és emberi veszteségeket okozott. E történelmi események hatásának ellen­pontozása pedig Klebelsberg Kunó oktatási politi­kájában – a magyarság műveltségi kompenzációjá­ban – fogalmazódott meg. Ez jelentette nemcsak az analfabétizmus felszámolását, de az iskolarendszer reformját is. A háziasszony szerepből kilépő nők felsőoktatásban való megjelenése és képzettsége a szakmaterületek kibővülését is eredményezte. Az el­sődlegesen férfias szakma, mint a tanítóé, így a nők térnyerésével kibővült, és az iskolarendszer fokoza­tai is (mint alap-közép- és felsőfok) pregnánsabban elkülönülhettek. Mint képzési centrum Pozsony és Kolozsvár helyett Budapest kapott központi sze­repet. Oktatási központokká bővültek Debrecen kiemelt szerepe mellett Sárospatak, Szeged, Kecs­kemét, Pécs, Pápa, Győr. Az oktatási központok ki­építését, kulturális tevékenységének megteremtését a 20. század elején az állam támogatja és felügyeli.22 Az egyház tevékenységét, a középső társadal­mi réteg megújításában vállalt szerepét is meg kell határozni. Az egyház és a papok szerepe az első, majd a második világháború után maradt árvák intézeti gondozásában is megemlíthető. A Nép­főiskola intézménye (hasonlóképpen az Eötvös­kollégiumhoz) az alsó társadalmi réteg műveltségi szintjét kívánta emelni, nagymértékű elmaradott­ságukban felzárkóztatni őket. A népfőiskolákban a papok mellett tanítók is oktattak. Már a 19. szá­zadban megjelenő népfőiskola intézménye a hábo­rúk miatt elszenvedett veszteségek kiegyensúlyozá­sára jött létre. Elsőként Dániában, Svédországban, Finnországban, Hollandiában, Franciaországban és Németországban. A dán példa Nikolaj Frederik Severin Gruntvig (1783–1872) nevéhez kötődik. Az első népfőiskolát Christen Kold 1844-ben szer­vezte meg.23 Ezek a népfőiskolák magas szintű mű­velődési intézménnyé nőtték ki magukat. Gruntiig meghatározásában a népfőiskola életforma: az ak­tuális gazdasági, politikai, társadalmi, műveltségi, és egyéb viszonyok által meghatározott értékrend és életvitel. Olyan szellemi közösség, ami biztosítja önidentitás és a nemzeti identitás kiteljesedését.24 A népfőiskola elsődleges célkitűzése a nemzeti érté­kek megőrzése, tudásanyagának átadása. Az ebből a törekvésből létrejött portékák árusítása segítette elő az ország gazdasági helyzetének javulását, annak normalizálásának lehetőségét. Az eredmény tehát A felvettek és az elutasítottak területi megoszlása (%) 1. ábra: Az Eötvös kollégiumba 1895–1910 közötti felvett diákok származási hely szerinti kimutatása22 22 Forrás: Garai 2014:52. 23 Harsányi 1991:11. 24 Harsányi 1991:13. 106 Kultúra és Közösség

Next