Kémlő a gazdaság, ipar és kereskedésben, 1836. július-december (1. évfolyam, 1-53. szám)
1836-11-26 / 43. szám
43. Szám FESTE IS A Szombat Novem.2 pran 18 36. 3H^ A GAZDASÁG,, IM1 S3 KSBESSES£SBEK. Egyesülj. A' rétek' javításáról. Sok gazdatársaink , kik a’ legjövedelmezőbb juhtenyésztésre fordítják minden erejöket , mint már mondottuk, ma holnap azt veszik észre, hogy mind szabad legelőjük, mind rétjök a’ szó legszorosbb értelmében megritkult és elpusztult; holott juhaik’ száma szaporodván ezeket is szaporítani ’s javítani kellene. Megvallom , hogy ezen pusztulás’ egyik fő oka, mint azé’tárgyban classicus Udvardyak érett megfontolással bizonyító be, földeink’ megátkozott közösségében áll: — ’s fájdalom! ezen csak új törvényeink’ foganatba vétele tehetendene orvoslást, de ellenben e’ közelebb múlt években, hányan vannak gazdatársaink közül olyanok ? kik elkülönzött jószágokat birálak, mesterséges takarmányon kivül, mint lóher, luczerna , bükköny ’s tefféle, még sem tudtak legelőiken szénát és fűvet termeszteni. Én azonban midőn ezeket mondottam, megismerem hogy hibáztam. Tudtak volna igen is számtalanok — de a’ jég is ott törik hol vékony , ’s gazdatársaink ez által akkor kénszeríttetnének költségre, midőn az idő’mostohasága jövedelmeiket megnyomorító , ’s így azt kell mondani, hogy a’ szükség törvényt rontott. Valóban csak nem oda üt ki a’ dolog, hogy a’ kinek kenyérre sincs pénze, attól azt kívánjuk, hogy igen gazdag kamatokra pénzt kölcsönözzön ki, és ha nem követi a’ jó tanácsot , azzal vádoljuk, hogy a’ maga javát sem érti. Vagynak ismét számtalanok , kik arról, hogy legelejiken legnagyobb hőségekben fűvet mikint termesszenek — vagy rétjeiket a’ trágyázáson kivül máskint is javítsák, jó formán nem is gondolkoztak , ennélfogva én tapasztalásaimat azoknak, kik ne talán ennyit sem tudnának ,mert életre termett gazdáink’ gyakorlottságán aligha túltesz bármely nemzetbelieké) következendőkben foglalom. Mielőtt a’ rétek’ javításáról tennék szót, lássuk azoknak jelenlegi használtatásukat, ’s ennek igen káros voltát; de koránt sem a’ közös vagy is bitangságban kínlódó rétekét, melyekről annál többet mondani bajos volna, hogy e’ mostani használáson kivül, máskint lehetetlen lenne inkább pusztítani; — hanem az elkülönzöttekét. — A’ tágas legelők, ’s így a’ csekély népség; fietenkint kétszer ftazi útra 3 sor. 3.) kr.p.p. Szerezhető minden cz. kir. Póttá-Hivatalnál it a’ Sxerkextnili