A Komárom Vármegyei és Városi Muzeum-Egyesület értesítője 18. (1904)
Alapi Gyula: Jókai Mór
- Ha visszavivtuk, képesek voltunk megőrizni, hogy idealizmusunkban hitünket, reményünket, szeretetünket megtartottuk: volt-e mindebben bárkinek nagyobb része, mint a te költészetednek ?! . . .« E plasztikus jellemzése a költő egy emberöltőre terjedő irodalmi működésének Beöthy Zsolt szájából hangzott el és mi leginkább érezzük e szavak igazságát, erejét és súlyát. Elhunyt nagy fia ravatala mellett könnyezve állott a nemzet és megjelent a szerető édes anya, Komárom is kegyeletével. A Múzeum Egyesület, illetve akkor még Komárom vármegyei és Városi Történeti és Régészeti Egylet megalakulása első évében, 1886 december 19-én sietett Komárom nagy fiát tiszteleti tagjává választani Ghyczy Kálmán és Tóth Lőrinccel egyetemben. Mi is méltán gyászoljuk tehát a halhatatlant, mert a mienk is volt. Emlékét, amely köztünk mindig élni fog, relikviáinak összegyűjtése által szándékozik Múzeumunk minden időkre fentartani. Komárom városa elhatározta, hogy nagy fia emlékét ércszoborral örökíti meg. E határozat, a tartozó kegyeletnek megnyilatkozása volt s azt mindenki méltán várhatta a szülőváros hálás közönségétől. A Múzeum Egyesület idővel talán juthat abba a helyzetbe, hogy társadalmi úton összegyűjtve a nagy íróra vonatkozó emlékeket, külön Jókai-szobát rendezhet be velük, ami azt hisszük mindnyájunk fő óhaját képezi. E terv talán kivihető is volna, ha abban az egyesületet a társadalom támogatná, mert ezzel a legnagyobb fiunk halhatatlan emlékének hoz mindenki áldozatot.