Rados Jenő - Zádor Anna: A klasszicizmus épitészete Magyarországon (1943)
Zádor anna - A magyarországi klasszicizmus építészetének története - A klasszicizmus pesti népszerűsítői
Mesterünk művészetének egyik jellemvonása, hogy könnyen ismétli önmagát és nem újhodik meg minden feladattal. Műveinek egymásutánja nem is mutatja a fejlődés felfelé vezető állomásait. Polgári építkezései között nincsenek kiemelkedő, valóban nagyszabású művek, de nincsenek rossz és elhibázott alkotásai sem. Korai, 1827- 32 közé eső művei a maguk egyszerűségében éppoly érettek, kiforrottak, mint késői alkotásai, sőt jellemvonásaik is azonosak. Akár az 1829-ben tervezett Gruber-házat ,113 akár a következő évben épített Gebhardt-házat ,114 vagy a Molnár utcai Martinelliházat tekintjük,115 alig tudunk az általános jellemzésben mondottakhoz újat hozzátenni. Tervein többnyire sávozott falkezelésű, vagy falpilléreken nyugvó párkányokkal tagolt földszintet találunk, amelyre széles övpárkányon álló, sokszorosan keretezett ablakokkal ellátott második emelet következik. Ezt a kissé egyhangú ritmust néhol a szélesebbre vagy díszesebbre kialakított középtengely,116 avagy az ablakok felett elhelyezett reliefmezők 117 teszik változatossá. Rizalitokat ritkán alkalmaz és korántsem juttat nekik olyan szerepet, mint Hild.118 Mint kivételt említjük a mai Nádor-utcában épült Scheinhoffer-házat (1836),119 amelynek középső rizalitja, törpepillérekkel szegélyezett ablakai és gazdag koszorúpárkánya Hild hatására vallanak. A kétszakaszos, oszlopsoros bejárati csarnok és a téglányalakú lépcsőház ily szerves elhelyezése Kasselik műveiben ritka. Különösen 1838 után válik eklektikussá; előszeretettel alkalmaz Hild és Pollack művészetéből vett elemeket és nem veszi észre, hogy ezeknek a szerves egészből való önkényesen kiragadása soha sem vezethet művészileg egészséges alkotásra, így az egykori Schaffer-ház,120 a mai Nemzeti Zenede épülete, Hild József egyszerűbb homlokzatait idézi, míg a Rombach-féle fürdő oszlopsoros kerti homlokzata, a Pfeffer-fürdőnek hangosabb, de azért sikerült változata.121 A nagy mintakép hatását mutatja az Emmerling szálló is, amely kétségkívül Kasselik nagyobb szabású alkotásai közé tartozik122 és olyan elemeket juttat érvényre, amineket a Scheinhoffer-háznál már kiemeltünk. Jelentéktelen változtatásokkal bővítve, ezt a megoldást alkalmazza másutt is.123 Pollack alkotásaitól kölcsönzi a hármas ablak, vagy a hármas tagolású hangsúlyos középtengely alkalmazását, anélkül, hogy mintaképét finomabb arányosítással akárcsak meg is közelítené.124 Mennél inkább közeledünk a század közepe felé, Kasselik tervei annál egyszerűbbek, sematikusabbak lesznek. Sem az alaprajzban, sem a felépítésben nem tűz ki többé maga elé jelentősebb feladatokat. E kevéssé érdekes és főleg nagyobb bérházakból álló sorozattól kellemesen különülnek el a kisebb kerti házak és villák tervei. A korai emlékek közül az Iszer-villára, mutatunk rá,125 amelynek oszlopkeretezésű középső kapuzata és medaillonos fríze a korai klasszicizmus megoldásaira emlékeztet. Az 1840 után épült villák sokkal hatásosabb kiképzésűek, így kiemelhetjük Döring József városligeti villáját, a későbbi Csengery-kúriát.126 Az emeletes kerti lak négy oszlopos középső rizalitját a felvezető széles lépcsők, valamint a koronázó oromzat hangsúlyozza, míg az épület oldalait a széleket kísérő lapos pillérek zárják le. Nyugodtan kibontakozó párkányok érvényesítik a vízszintes tengelyt, amelynek hatását a végigfutó koszorúpárkány még alátámasztja. Nyugodt felépítése, kecses arányai révén a kis épület eredeti alakjában az érett klasszicizmus