Koltay-Kastner Jenő: Olasz-magyar művelődési kapcsolatok - Kincsestár 132. (1941)
VII. A XVIII. századi zenedráma és Árkádia
KISFALUDY ÉS KAZINCZY 65 körül. Draguignanban, ebben a kis provencei városkában, hol a nagy olasz lírikus emléke lebegte körül, született meg a Kesergő Szerelem legtöbb dala. Irt tassol ottava rimákban hosszabb költeményt is „Petrarca és Laura” címen, de ez elveszett. Hazatérése után ezekből s utóbb írt költeményeiből versciklust alkotott Petrarca példájára. A Kesergő Szerelmet aztán a Boldog Szerelem követi. A mitológia alkalmazásának módja, az antitézis gyakori használata, a költői leírás és festés színezése petrarcai ízt kölcsönöznek költeményeinek akkor is, ha anyaguk független tőle. Emellett csak jelentéktelen volt Marino befolyása, kinek Adone-jéből naplójegyzeteiben is másol. Kazinczy Ferencnek viszont az volt a fő törekvése, hogy a magyar nyelvet finomítsa és idegen formák kifejezésére alkalmassá tegye. Az olaszból való fordítás számára erőpróbát jelent, kísérletet, várjon a magyar nyelv vissza tudja-e adni az olasz nyelv finomságait és meg tud-e birkózni az olasz versformák szigorú megszabottságával. A szonett művelésében W. A. Schlegel és Bürger példája lebegett előtte. Különben is, mióta 1801-ben Kisfaludy Kesergő Szerelme megjelent, Petrarcáról gyakran esett szó nálunk. Szonettet olasz hatásra írt már Faludi Ferenc (A pipáról), Csokonai (Az esztendő négy szakaszai) és Farkas Károly (Mulatságok, 1805), de ezeket Kazinczy sem tartalomban, sem formában nem tekintette igazi szonetteknek. Valóságos Petrarca-láz kezdődik most. Kazinczy őt „isteninek, Kölcsey Kálvinnál nagyobb reformátornak mondja. Kármán József „Petrarca remetesége” címen rövid cikket közöl az Urániában és egy canzonet meg négy szonettet fordít le mutatóul. E versforma szabályait Kazinczy leveleiben és a tudományos Gyűjtemény 1817. évfolyamában írt cikkében bőven és ismételten kifejti. Az ő szonettjei hajszálpontossággal másolják a petrarcai formát és tartalmat, az Olasz-magyar művelődési kapcsolatok (132).