Czeke Marianne (szerk.): Brunszvik Teréz grófnő naplói és feljegyzései - Magyarország újabbkori történetének forrásai. Levelezések (Budapest, 1938)
Korompai gróf Brunszvik Teréz élete 1775 (születése) és 1814 közt
XXXVI Bevezetés. Brunszvik Teréz, akinek nemes alakja e nélkül a romantikus kapcsolat nélkül is a legélénkebb érdeklődésre tarthat számot, eddig nemzetközi vonatkozásban főkép a Beethoven irodalomban játszott szerepet. Az 1927-ben világszerte megünnepelt Beethoven-centennárium alkalmával, ez a nemzetközi figyelem még fokozottabb mértékben fordult feléje, s így mi sem térhetünk ki az elől, hogy legalább röviden ne érintsük az úgynevezett Beethoven-problémát — annál is inkább, mert éppen e probléma révén jutottunk Brunszvik Teréz életére, különösen a kisdedóvók történetére vonatkozó nem egy értékes adathoz. Tudott dolog, hogy midőn Beethoven 1827. március 27-én elhúnyt, hagyatékában, és pedig szekrényének egy rejtett rekeszében két női arcképet és évszám, hely és címzés nélküli három szerelmes levelet találtak, amelyeket a szövegben előforduló megszólításról mint „Briefe an die unsterbliche Geliebte", a „halhatatlan kedveshez" szóló leveleket szoktak emlegetni. A címzett kilétére vonatkozóan a Beethoven kutatók feltevéseinek egész sora támadt. A nagyszámú nő közül, akikkel Beethovent összeköttetésbe hozták, a halhatatlan kedves szerepére négy komoly jelölt emelkedik ki. Beeethoven első biográfusa, Schindler Anton szerint Guicciardi grófnő a legkomolyabb, akinek Beethoven a Cis Moll, a „Lauben" vagy ,,Mondscheinsonate"-nek nevezett szonátát ajánlotta, és akit az egyik női arckép ábrázol. Ezt a nézetet vallják Nohle és Kalischer,10 és erre hajlik Hevessy Andor11 is 1910-ben megjelent művében, amelyben a Brunszvik-család tagjainak és baráti körének Beethovenről szóló, eddig kiadatlan leveleit gyűjtötte egybe. A másik jelölt: Brunszvik Teréz, akire Thayer nagy, tudományos apparátussal megírt Beethoven életrajzában 12 8 Beethovens Leben. 1840. 9 Nohl, Beethovens Leben. 4. kötetben megjelent biográfia. 1864— 77 között. 10 Kalischer, Alfred Christlieb: Die „unsterbliche Geliebte“ Beethovens Giulietta Guiccardi oder Therese Brunszvik? Dresden, 1891. 11 Hevesy: Petites amies de Beethoven. Paris, 1910. Ugyanezeket az adatokat bevette „Beethoven. Vie intime" című, 1926-ban megjelent munkájába is. 12 Thayer, Alexander Wheelock: Ludwig van Beethovens Leben. I—III. Berlin, 1866. 1872. 79. IV—V. Hg. v. Deiters u. Riemann, 1908.1910. Thayer ezen új, az akkor rendelkezésre álló adatok logikus összeegyeztetésével nyert megállapításait, melyekkel a Guicciardi-teóriát megdöntötte — a sajtó úgyszólván egyhangú helyesléssel fogadta, így a köztudatba leginkább a Beethoven—Teréz kapcsolat került, annál is inkább,mert Thayer egyéb érvek között, azon pesti lokális tradíciókra hivatko