Barna Ferdinánd: Kalevala, a finnek nemzeti eposza (1871)
Előszó
népmesékből Kreutzwald R. által kiegészítve és „Kalevi poeg“ czím alatt kiadva. A magyar irodalom hasonnemű igyekezetei eddig ilynemű terjedelmes eposz felfedezésére nem vezettek, holott hazai történelmi kútfőinkből tudva van, hogy nemzeti királyaink életében még országszerte énekeltettek a nép által, de a másfél százados török uralom, egész vidékek magyar népességének más vidékekre költözte, az együvé tartozók szétszóródása, s e miatt a magyar ajkú népességnek idegen ajkú hazai népekbe történt tömeges beolvadása nagyon is alkalmas tényezők voltak az őskori megbecsülhetetlen emlékek megsemmisítésére, s ma már nem is valószínű, hogy ilyesmit a hazai nép ajkáról sikerül összegyűjtenünk, csekély a valószínűség a mellett is, hogy ilyesmit a véletlen írott emlék alakjában őrzött meg számunkra, s csak felfedeztetésre vár. Az ily eposzok nagy becse általában el van ismerve a művelt irodalmakban ; az idegenre becsesek azért, mert az ősnépek múltjába egy-egy mély pillantást engednek vetni, s igy felvilágosíthatnak egy oly előkort, melyre nézve a történelem semmmi felvilágosítást sem nyújt. Mi a Kalevalát illeti : e tekintetben elég legyen Európa legnagyobb tekintélyei közül Grimm Jakabra, Steinthalra, Uhlandra, Carriére M.-ra, Schott V.-ra hivatkoznom, akik közül a két első a Kalevalát a világ legnagyobb eposzaival: a Homér költeményeivel, a Mahabharatával, a Schahnahmeh-val, a Niebelungen-nel egyenlő becsűnek állítják, sőt Steinthal tovább megy, s az eposz nevet teljesen megérdemlő hőskölteménynek csak négyet ismer el : Homér költeményeit, a Kalevalát, a Nibelungot, és a Rolandról szóló éneket. Az azon nemzetbelire nézve azonban sokkalta fontosbak, minthogy lehetetlen képzelni is egy nemzetét szerető, emelkedett szellemű és gondolkozó főt, a ki ne vágynék őseinek hitét, szokásait, erkölcseit ismerni, mintegy tükörben látni maga előtt, s hogy úgy mondjam, néhány perczre mintegy egészen átalakulni azzá, amik ősei voltak, úgy érezni a mint azok éreztek, egy szóval támaszpontot szerezni magának azok gondolkozása biztos megítélésére. Nem is említve a kiszámíthatlan fontosságot, a megmérhetlen becset, melylyel ezek a nyelvtudományra vannak, amint erre különösen nemcsak a germán népek irodalomtörténete szolgáltat fényes bizonyságot, hanem maga a Kalevala is, melynek énekeiben az egész szuámi nyelvnek