Gyulai Pál: Birálatok 1861-1903 - A MTA Könyvkiadó Vállalata UF (1911-1913. cyclus) (Budapest, 1911)

II. A megbírált munkák jegyzéke - Jókai Mór: Eppur si muove (1872)

ÚJABB MAGYAR REGÉNYEK. 107 Nincsenek meg a viszonyok, nincsenek meg az indu­latok többé, a melyek ezt létre hozták. Más ország, más város áll a régi helyén; a múlt kor érzelmei felfoghatlanok s az igaz történet, a melyet a negyven év előtti korról a regény elbeszél, ma egész álomnak tűnik föl. Elfogadhatni-e e mentséget, a­mely, úgy látszik, egyszersmind elmélet akar lenni ? A költő valahányszor a múltról ír s nem bír hitetni, olva­sóira tolja a hibát, kik nem tudták a múltba úgy beleélni magukat, mint ő. De vajon a költőnek nem épen az-e a feladata, hogy megértesse, érez­tesse, láttassa olvasóival, a­mit maga ért, érez és lát ? Vajon az emberi szív és viszonyok néhány évtized vagy egész századok alatt annyira megváltoznak-e, hogy a jelen ne érthesse a múltat? Shakspeare fel­támasztja a római világot és megértjük. Scott Wal­ter élénkbe varázsolja a középkort és megértjük: Jókai csak negyven évvel megy vissza a múltba s ezért már ne lehetne értenünk? Ugyan mi van e korban, mely úgy szólva áthajlik napjainkhoz, oly nagyon rejtélyes, felfoghatatlan? Legyünk őszinték és mondjuk ki az igazat. Nem mi vagyunk képtele­nek felfogni e kort, hanem Jókai volt képtelen úgy élőnkbe rajzolni, hogy reá ismerhessünk. Nem azt hibáztatjuk e regényben, hogy nem tör­ténelmi, azaz nem irodalomtörténelmi regény, hanem azt, hogy se cselekvénye, se személyei nem elég jel­lemzők a korra nézve, melynek rajzát tűzte ki fő­feladatául a költő. Jókai előtt két út állott : Kazin­­czyt vagy Kisfaludy Károlyt választani hősül; éle­tükből, koruk viszonyaiból szőni ki meséjét, mint a történelmi regény szokása, vagy költött személyeket venni föl s így annál szabadabban, de a lényegre

Next