Gyulai Pál: Birálatok 1861-1903 - A MTA Könyvkiadó Vállalata UF (1911-1913. cyclus) (Budapest, 1911)
II. A megbírált munkák jegyzéke - Jókai Mór elnöki beszéde a Petőfi-társaságban (1877)
A PETŐFI-TÁRSASÁG KÖZÜLÉSÉRŐL. 173 lásától, s a működési tér előkészítését nem teszi annak egyedárusító elfoglalásává. Jóakaratú, s egymással közvetlenül közölt bírálás rendszerét követve, egymásban az irodalmi modor hibáit kijavítni törekszik; nem fog tömjénezni senkinek, ellenben mindenkit arra ösztönöz, hogy mint író nagyobb tökély felé törekedjék, pihenő tehetségeket új tevékenységre buzdít, s az ifjú pályatársaknak baráti kézzel segít pályatörések kezdetét megkönnyítni. Íme miben akar különbözni a Petőfi-társaság más oly fennálló társaságoktól, amelyeknek szintén szépirodalmi írók a tagjai. Minden gyanúsítás nélkül, bátran mondhatjuk tehát, hogy Jókai a Kisfaludy - társaság, s az Akadémia I-fő osztályára céloz, s ezek ellenében a mondottakban keresi a Petőfi-társaság igazolását. Úgy látszik ez lesz az a társaság, amely nemcsak Magyarországnak, hanem az egész világnak példát ad arra, hogy miként lehet teljesen megfékezni minden emberi szenvedélyt, írói hiúságot, s negyven-ötven embert teljesen egyértelmű erkölcsi lénynyé és folyvást tökélyesülő íróvá idomítani. Azonban azt épen nem érthetni, hogy miért vádolja Jókai kizárólagossággal az Akadémiát és Kisfaludy-társaságot, holott a Petőfi-társaság is csak úgy választja tagjait, mint az Akadémia, határozott számmal a rendeseket, határozatlan számmal a rendkívülieket; az Akadémiában és Kisfaludy - társaságban nem tag szintén olvashat, ha munkáját valamelyik tag ajánlja. Avagy a Petőfi-társaságban mindent fel fognak-e olvasni és kiadni, amit beküldenek? Ez talán mégsem lesz egészen jó s nem árt, ha a társaság az elnök tág keblű szabadelvűség