Alexander Bernát - Lenhossék Mihály (szerk.): Az ember testi és lelki élete, egyéni és faji sajátságai - A műveltség könyvtára 2. (1907)
Dalmadíj Zoltán: Betegség és egészség
500 Betegség és egészség ideggyulladások és más bajok. Az alkoholista sok fertőző és más betegségre nagyon hajlamos , vagy magtalanul hal el, vagy utódja is nyomorék, született gonosztevő, alkoholista, öngyilkos jelölt vagy más efféle. Az, hogy a pálinka az emberben meggyulladhat, mese. Nikotin. Méltó párja az előbbinek. A nikotintartalmú levelek füstjének beszívása, vagy ezek rágcsálása, orrba szippantása a világon mindenütt elterjedt szokás. Maga a tiszta nikotin olajsűrű, kellemetlen szagú folyadék, s ebből már egy csöpp halálos lehet. Rendesen a dohánylevél és származékai okoznak mérgezést. A különböző dohányfajokban 0,5—8 % nikotin van ; a legtöbb a kapadohányban, a legkevesebb a havannában. A dohányfüst szintén tartalmaz nikotint, de sokkal kevesebbet mint maga a dohány ; a nikotinnak nagy része ugyanis elég és átalakul. A füstben azonban más káros anyagok is vannak, melyek mind az égésnek és a tűz okozta párolgásnak (száraz desztilláció) köszönik eredetüket s melyeknek igen nagy részük van a dohányzás okozta mérgezéstüneteinek létrehozásában. Magának a nikotinnak mérgező hatása sokkal jobban fenyegeti azokat, akik a dohányt szájukba veszik, mint azokat, akik szipkából, pipából, nargiléből szívják a füstöt. A szájnyálban ugyanis kilúgozódnak, kiáznak a veszedelmes alkatrészek, sőt a véletlenül lenyelt levéldarabkák is sok mérget hordanak magukban. A bagózás tehát a dohányzás legveszélyesebb alakja. Veszedelmesek a piszkos pipák, pipaszárak is, mert a bennük meggyűlő bagóié igen sok mérget tartalmaz. Eldobott pipaszárakkal játszó gyerekei nem ritkán kaptak súlyos mérgezést. Leírtak esetet, melyben a virginiaszivar szalmájában meggyűlt nedv beszippantása okozott súlyos mérgezést egy dohányzáshoz szokott erős férfiúnál. Pedig az nagy szó, ha dohányzáshoz szokott ember lesz a nikotintól beteg, mert kevés méreg van, melyet annyira meg tudna szokni a szervezet, mint éppen ezt. A gyerekkorban próbált első szivar a legtöbb embernek megadta a módot arra, hogy az akut nikotinmérgezést — helyesebben szivarmérgezést — saját tapasztalásából ismerje. Ezek a tünetek rendesen : kaparó érzés a torokban, nyálfolyás, émelygés, hányás, elsápadás, szédülés. Súlyosabb esetekben, ha például fogadásból szí valaki több szivart egymás után, elhidegülés, bélfájdalmak, hasmenés, aggódó érzés, ájulás csatlakozik a tünetekhez, az izmok megtagadják a szolgálatot, a légzés és a szív megáll. Néha az öntudat csaknem végig tiszta. Ilyen mérgezés ritka, de vannak néhány pillanat alatt halálosan lefolyó mérgezések is. Gyakoriabbak az idült mérgezések. A mértéktelen dohányzás (a mértéket nem igen lehet megállapítani) sokféleképen áll bosszút a szervezeten. Gyakran csak vérszegénység és lesoványooás észlelhető, máskor a szívműködés zavarai, idegesség, utőérkeményedés, sőt gyógyíthatatlan vakságig fokozódó látászavarok a szomorú jelenségek. Gyógyszer csak egy van : leszokás az első gyanús tünetnél. Ópium és morfium. Az éretlen mákfejek tejnedvéből nyert orvosság is méreg. Altató hatása ismeretes. Már a legrégibb ókorban a mák az alvás jelképe s már Nippokrates (460 Kr. e.) rendelte betegeinek a máknedvet.