Simonyi Zsigmond et al.: A magyar irodalom története 1900-ig - A műveltség könyvtára 11. (1913)
VIII. Rész. Endrői Sándor: Forradalom Után
I. fejezet. Forradalom után. 459 dalom előtti köcsögkalapokat; a Nemzeti Színház díszelőadásán, melyet az osztrák himnusszal kellett megnyitni, csak a himnusz eljátszása után jelent meg a közönség ; Erkel operáját, Hunyadi Lászlót, pedig a tragikus sorsú történelmi hős lefejezésének évfordulóján adták elő, s a hatóság aztán törhette a fejét : mért van ezen a napon díszelőadás a Nemzeti Színházban ? A publicisták, költők, írók elkezdtek virágnyelven beszélni, melyet semmiféle idegen cenzor nem érthetett meg, de a magyar közönség nagyon is jól megértett. A viszonyok nyomása alatt valóságos művészetté fejlődött a szimbolizmus. Jókai keleti regéi, Tompa allegóriái, Fálk Miksa vezércikkei minden fennakadás nélkül jutottak a nyilvánosság elé. Kínai és japáni ügyek ismertetéséből értesültünk a hazai dolgokról. A közönség mesterileg tudott olvasni a sorok között. Egy-két lapunk volt s csak lassan támasztott érdeklődést az irodalom iránt, de ez az érdeklődés aztán naprólnapra fokozódott. Szilágyi Sándor különböző szépirodalmi vállalatokkal, emléklapokkal, röpívekkel, almanachokkal, albumokkal állt elő s, folyton kijátszva a hatóság árgusszemeit, maga köré gyűjtötte a szétszóródott írói gárdát. Nagy Ignácz Hölgyfutárja, egyetlen szépirodalmi közlönyünk ez időben, szintén jó szolgálatokat tett a nemzeti figymek és főképp a fiatalabb tehetségeket csoportosította. Lassacskán aztán oda értek a dolgok, hogy az irodalom szeretetének örve alá rejtőzött minden politikai demonstráció. A passzivitás politikájának, e hallgatag és nemes magatartásnak, éltető ereje egy igazán nagy ember volt: Deák Ferenc. A jelszót mindjárt kezdetben ő mondta ki. Megértette az egész nemzet s ment utána. Ez a nagy és bölcs ember a megelőző idők eseményeiből leszűrte a komoly tanulságot s egy pillanatig sem ringatta magát csaló álmokba. Tisztán látott a káoszban s biztosra vette, hogy az abszolút hatalom kevély, de rozoga épülete előbb-utóbb össze fog omlani és múlhatatlanul vele pusztul Bachék, Schmerlingék minden államboldogító találmánya, a jogfosztogató rendeletek, pátensek, diplomák összes sorozata, mert tartalmuk nem az igazság, hanem a tévedés meg a hazugság. Mikor az összbirodalom emberei ragyogó színekkel festették elébe: minő boldogság vár Magyarországra, ha beolvad Ausztriába, — mosolyogva válaszolt: — Mennyivel nagyobb a memiyei boldogság, mégsem akar senki meghalni. 253. kép: Deák Ferenc.