Simonyi Zsigmond et al.: A magyar irodalom története 1900-ig - A műveltség könyvtára 11. (1913)
VIII. Rész. Endrői Sándor: Forradalom Után
462 I. fejezet. Forradalom után, mélyén nem lehet jelen, de a »dicsőült« szavaival, keble mélyéből sóhajt fel az egek urához : »Áldd meg isten a magyart, Jó kedvvel, bőséggel! Nyújts feléje védő kart, Mert küzd ellenséggel.« A »mert« szó alá van húzva. Eközben a dinasztiára rossz idők kezdtek járni. Közeledett az a vihar, mely a fonák rendszer »pajtáját« összeomlással fenyegette. Az ötvenes évek vég© felé már erősen érezték a végzetes kormányzás gonosz eredményeit. Az olaszok fegyvert ragadtak szabadságukért. Ausztria vereséget szenvedett, Lombardia elveszett. Bécsben nagy volt a zavar s kénytelen-kelletlen tettek néhány lépést a kiegyezés felé, mely azonban, kellő őszinteség híján, balul ütött ki. A császárság nem engedett az egységes birodalom eszméjéből, mely Magyarországot közönséges tartománnyá sülyesztette ; Deák Ferenc pedig nem engedett a negyvennyolcadiki törvényekből, melyek nemzetének önállóságát és függetlenségét biztosították. Újabb s fenyegetőbb vészfelhőknek kellett feltornyosulniok az »egységes« birodalom egére, hogy a kiegyezés eszméje megérlelődjék s politikai szükséggé váljon. Nem jótékony, békés napfény, de bajt jósló vihar érlelte meg. Az 1861-ben összehívott országgyűlés nagy remélekkel fogott munkájába, de a Deák Ferenc feliratára érkezett fejedelmi leirat — Schmerling miniszter büszke opusza — mereven visszautasította a magyar országgyűlés jogos kívánságait. Erre egyhangúlag fogadták el Deák Ferenc második feliratát, az államférfim bölcseségnek s szeplőtlen hazafiságnak ezt a soha el nem évülő, lángelméjű remekét, mely a következő szavakkal végződött : »Lehet, hogy nehéz idők következnek ismét hazánkra, de a megszegett polgári kötelesség árán azokat megváltanunk nem szabad. — Ha tűrni kell, tűrni fog e nemzet, hogy megmentse az utókornak azon alkotmányos szabadságát, melyet őseitől öröklött. Tűrni fog csüggedés nélkül, mint ősei tűrtek és szenvedtek, hogy megvédhessék az ország jogait. Mert amit erő és hatalom elvesz, azt idő és kedvező szerencse ismét visszahozhatják, de amiről a nemzet, félve a szenvedésektől, maga lemondott , annak visszaszerzése mindig nehéz és mindig kétséges. Tűrni fog a nemzet, remélve a szebb jövendőt és bízva ügyének igazságában.« S tűrt nemes megadással tovább. Tűrte a törvénytelen hatalom kemény jármát, alkotmányellenes garázdálkodásait, kémeit, fináncait s annál állhatatosabban ragaszkodott a törvényesség alapjaihoz, erős hittel várva, hogy akik önállóságunkat a saját szabadságuk érdekében akarták eltörölni, végre be fogják látni, hogy »egyik nemzet szabadsága a másik nemzet szabadságának ellensége nem lehet«. És csakhamar el is jött az az idő — Schmerlingék minden elméletét halomra döntő s magát a trónt is megrendítő vihar alakjában. Ausztria háborúba keveredett Porosz- és Olaszországgal. A császári seregek csúfos vereségeket szenvedtek. A nagyhatalom koronájából két drágakő hullott ki: Schleswig-Holstein és Ve