Berzsenyi Dániel: Berzsenyi Dániel Prózai munkái Kiad. Merényi Oszkár. (1941)
Bevezetés
BEVEZETÉS. I. Berzsenyi Dániel Irodalmi Bírálatai és Kritikai Tanulmányai. Berzsenyi Dániel nem készült műbírálónak olyan értelemben, mint Kölcsey. Bírálói munkásságát az önvédelem vágya sugallja. Ezzel bírálatai és tanulmányai tárgyi értékben talán vesztettek, de nyertek vallomásszerűségben. Ez a vallomásszerűség, műveinek e lírai vonása polemikus túlzásokban is mutatkozik, de alapjában helyes költői ösztön helytálló meggyőződésévé is mélyül. Berzsenyi bírálói tevékenysége is harc, sőt megható küzdelem az igazságért. Magányos küzdelem, de nem magánügy. Ő is értékközösség megteremtésére törekszik, közös eszményeket tűz ki, a költészet logikáját keresi, a jövőt akarja előkészíteni s a múltból merít igazolást. Bírálatainak háttere világnézeti meggyőződése. Ez a világnézet egyéniségéből, életsorsából, életérzéséből fakad, költészetével szerves összefüggésben van, s minden túlzása ellenére egy mélységesen komoly költői lélek kifejezése. Bírálói munkássága költészetéből nőtt ki. E munkáiban nemcsak különböző eszmeáramlatok hatása látszik, hanem egy magyar költősors is kibontakozik belőlük, s tanulmányozásuk közben ennek a magyar költősorsnak a szellemi és lelki szálai is kifejlenek előttünk. Mint költészetét, bíráló munkásságát is a teljes odaadás jellemzi. Az őszinteségen és következetességen kívül nem tagadható meg munkásságától az az érdem sem, hogy az idealizmus lendülete is kifejezésre jut e műveiben. E tanulmányokban a magyarság és a szépség eszméje magas erkölcsi és szellemi értékek kíséretében jelenik meg. Bennük a költő — felfogása szerint — a zűrzavar, az anarchia ellen harcol a költészet és az emberiség örök vagy öröknek vélt rendje és törvényei nevében. Eszmélkedései az irodalomról, ítéletei írótársairól már 1817 előtt írt leveleiben is mutatkoznak. Emberideálja a felvilágosodás hatása alatt alakul ki s ez az emberi alkotótevékenységnek minél észszerűbb, mint tudatosabb felfogását teszi szükségessé. „Ész az Isten.