Deák Farkas: Gróf Thököly Imre levelei (1882)

Előszó

IV ELŐSZÓ, pedig semmi sem marad homályban s minden rész­let a maga igaz valóságában domborodik ki szemeink előtt. — Nem hiába való udvariaskodó beszédképen mondom tehát, hogy a Teleki család levéltárának megnyitása eseményt képez a magyar történetírás folyamában. Nem tudhatom , mi volt oka, hogy e levél­tár oly sokáig, az ősiség eltörlése után is mintegy harmincz évig oly féltékenyen őriztetett, de azt tudom, hogy mind a család jelen élő tagjainak s mind a múlt időkben szerepelt tagjai dicsőségének többet használt a legközelebbi három év, mint használtak volna szá­zadok, melyek alatt zárva tartatott volna. A történetírásban legbecsesebb s legdrágább dolog az igazság, a ki ezt megszerzi, kimutatja és közzéteszi, az emberiség előhaladásának tesz szolgá­latot. A­ki elzárja, elhallgatja vagy idegen elemek szolgálatára kényszeríti, kontár-munkát végez. Csaknem természetesnek mondhatjuk, hogy midőn a m. t. akad. történelmi bizottságának és a m. történelmi társulatnak tagjai először léptek az ódon levéltár csarnokaiba, s először vették kezökbe a tárgy­mutató foliánsokat, tekintetük azonnal ama gazdag adatok felé fordultak, melyek a bujdosók történetét uj fényben látszottak felmutatni s eddigi adataink olaj fénye helyett, az ujdivatu villany­fény szolgála­tával kínálkoztak. Akadémiánk szokott jó érzékével, tapintatossá­gával és bőkezűségével adta meg az eszközöket Szilágyi Sándor jeles tudósunknak, a kutatóbizottság elnökének, hogy a merőben új és eddig teljesen ismeretlen adatokat tartalmazó okiratokat lemásol­tassa, mi megtörténvén, Szilágyi Sándor terhes elfog­

Next