Gyalókay Jenő: Az első orosz megszállás és Erdély felszabaditása 1849. januárius 31 - március 28. (1931)
Előszó
ELŐSZÓ. Az 1848/49-i erdélyi hadjárat a magyar szabadságharcnak egyik nagyon érdekes és tanulságos, de részben tisztázatlan fejezete is. Elegen foglalkoztak ugyan vele, szakemberek és műkedvelők egyaránt, de egyiküknek se sikerült a lépten-nyomon észlelhető tévedéseket helyreigazítania s a minduntalan mutatkozó hézagokat kitöltenie. A baj oka amazoknál a forrásanyag fogyatékossága és megbízhatatlansága, emezeknél pedig még a tárgyilagosság és a katonai szakismeret hiánya is volt. Bem, jól ismervén a magyar ember beszédes természetét, környezetével szemben is bizalmatlan és zárkózott volt. Senkit se avatott terveibe és szándékaiba, a hozzá legközelebb állott Czetzet se véve ki. Ennélfogva valóságos vezérkari főnököt se vett magához soha, mert Czetz is csak félig-meddig volt annak mondható. Bem nagyon keveset beszélt és írt. Parancsait és Utasításait ő maga adta ki — sokszor az utolsó pillanatban — mindenkor röviden, de félre nem magyarázhatóan. Így tehát a koholmányok világából való minden olyan leírás, amelynek szerzője már jóelőre tudni vélte Bem legtitkosabb terveit is. Nemcsak ezekről a tervekről, de a már megtörtént eseményekről is, vajmi kevés magyar kézből származó, megbízható hivatalos adatunk van. Különösen a tavaszi hadjárat történetében mutatkozik ez a nagy hiány. Bem akkori környezetében nem akadt senki, aki értelmes, szabatos és kimerítő harci jelentést tudott volna fogalmazni. Azok, akik ezeket írták, nem húztak