Németh László: Magyarság és Európa - Kultúra és tudomány (1935)
I. Isten pénze
I. ISTEN PÉNZE. Az emberek valamikor barlangokban laktak, ma felhőkarcolót építenek. A barlangot a felhőkarcolóval a múlt század önérzete emelkedő lejtővel kötötte össze. Ez a lejtő volt a haladás. Mint minden hegyoldalon, ezen is voltak vízárkok, szakadékok, de a hegyből ettől még nem lett völgy s elért magasáról a tizenkilencedik század embere a turista önérzetével pillanthatott vissza a «megtett útra». A haladás-gondolatban épp annyi volt a tájékozatlanság, mint a magabiztosság. Annyira fömn éreztük magunkat, hogy körül sem néztünk, nem vagyunk-e lenn. A történettudomány nőtt, de a történeti helyzetérzék megromlott. A haladás meghamisította a történelem nyereség-veszteség mérlegét és elfödte valódi ritmusát. Az ember annyira el volt telve azzal, amit a barlang és a felhőkarcoló közt nyert, hogy nem látta az értékét annak, amit elvesztett. A frobeniusi gondolat, hogy a primitív népek kultúrája sok tekintetben igazibb kultúra, mint a mienk, merő értelmetlenségszámba ment volna. Talán még veszélyesebb volt ennél, hogy a haladás egyenletessége vakká tett a történelem nagy teremtő aktusai iránt. A haladás elmélete szerint nemzedék rakja rá művét nemzedék művére s így emelkedik egyre magasabbra a «szellem piramisa». Nem látták.