Fazekas Mihály: Fazekas Mihály versei - Régi magyar könyvtár 17. (Budapest, 1900)

Fazekas Mihály versei - Csokonai Vitéz Mihály halálára - A' kétségbe esett szerelem

146 FAZEKAS MIHÁLY VERSEI. [64] Csokonai Vitéz Mihály halálára. Él-é a’ síron túl vagy nem az emberi lélek ? Ezt a’ kérdések kérdését a’ mi Vitézünk Fejtegeté, de mivel nem akadt nyitjára élőiről, Hátúlról akará meg vi’sgálgatni. — Azonnal ketté nyílt az örök titkok kárpitja előtte,­­ bé ment, széllyel nézett, ’s látván a’ halandók Gyenge világa elől elrejtett mennyei titkot, Gondolatit szárnyára véve a’ lelki ditsőség. És ő még fül nem hallott szent angyali hangú Énekek énekein kezdé dítsérni az élet Felséges voltát, melly várja az emberi lelket. Megtetszett kedves zengése az angyali karnak Mennyei Músának lelkét ott fogta — e’ halmot Hamvai tisztelik és gyönyörű munkái hazáját. [65] A’ kétségbe esett Szerelem. Húllj menyke! hegyek ormai mind tsattanjatok öszve, Lobbanj, ’s lökd­ ki magad földünk bedugúlt üregébe Fúradozó kéntűz! Robbanjatok öszve kiterjedt Égi erők! minden zúdúlj a’ régi zavarba, ím ! a’ rút habarék már mint sodródik az örvény Forró torkában. Melly könnyen kortyán el a’ nagy Minden ! az elmállott fénytestek tzifra világa Mint hal, ’s mint elegyül a’ kóválygó komor éjjnek Bolyháival! — Lássad — meg enyész! kíméljed az angyalt, ’S vedd ki Ruszándámat felséges erő! kit az omlás Nem mozdít meg örök helyedről, ’s tedd a’ haboknak Nagy partjára. De m­! hova bolygok? Nem de reményem Alkotmányi ezek, mellyek lezuhantak előttem ? Boldog egek! hát én tsak azért láttam meg a­ hajnalt Hogy tudjam honnan számlálni keservimet? Álnok

Next