Goldziher Ignác: A buddhismus hatása az iszlámra - Előadások Kőrösi Csoma Sándor emlékezetére 2. (Budapest, 1903)
ft GOLDZIHEK IGNACZ. hatások voltak, hanem hatalmas, az iszlám alapítójától is bevallott erők, melyekből az iszlám alapgondolatai mintegy eredményezők, kialakultak. De kétségtelennek lehet tartani a tudomány mai állásán azt is, hogy már magára Muhammedre lappangó perzsa valláshatások is befolyással voltak, még mielőtt az iszlám hívei a perzsa kultúrkörrel behatóbb érintkezésbe kerültek. A pénteki heti ünnepnek a korábban határozottan körülírt jellege, úgymint a hitetlen személyi minőségnek meghatározása és még egyéb, már az iszlám alapítójától megállapított vallástani tény'2 egyenesen a parsismus befolyására mutat. A parsismus hatása az iszlámra aztán az Arábiából világnak induló seregek perzsa földön tett hódításainak haladása és megerősödése mértékében gyarapodik. Mindezen adatokból azon tény világlik ki, hogy az iszlám mily fogékonyságot mutat fejlődése menetében a keze ügyébe jutó idegen hatások befogadására és feldolgozására. Szinte sejthetjük, hogy fejlődéstörténetének megfigyelése alkalmával mnd befolyásokkal is találkozunk. Ezek ugyan nem gyúrják át oly alaposan mint a perzsa hatások az iszlám vallásos alkotmányát, de azért nem is vesztegelnek minden vonatkozás nélkül az iszlám szellemi ügyére. Azt fogjuk látni, hogy az iszlám fejlődésének egy nagyon emlékezetes mozzanatára voltak hatással azon eszmék, melyeket vallói az ind valláskörből merítettek. Az iszlám merev formaszerűségébe egy csepp mysticismus vegyül, mely hozzájárul azon fordulathoz, hogy rideg törvényszerűsége és kérlelhetetlen dogmatismusa a XII. századtól kezdve, midőn a philosophia történetében is híres al-Gazâlî (megh. 1111-ben) mystikus indulatokkal telített lelkét leheli az iszlám theologiájába, mélyebb vallásos érzésekből meríti lendületét. Mielőtt azonban e mélyebbreható szellemi befolyások fejtegetésére térhetnénk, engedjék meg, hogy a történelmi kapcsolat feltüntetése kedvéért, némely előzményt bocsássák előre. 1 E tény legelőször van megállapítva a Nagy Képes Világtörténet IV. kötetében (1900) a 605. lapon. 2 Lásd bővebben : Islamisme et Parsisme czímű felolvasásomat (Actes du I. Congrès international d’Histoire des Religions I. k.) Páris, 1901.)