Vajthó László (szerk.): Kazinczy világa - Magyar irodalmi ritkaságok 10. (1931)
Magyar Pantheon. Csokonai Vitéz Mihály
Árkádia, igenis, marhalegelő tartomány volt, és éppen azért, minthogy az volt, ottan virágzottak a múzsák mesterségei leginkább. Innen nevezi Virgil is a maga két kedves énekeseit arkásoknak (Arcades ambo et cantare pares et respondere paratit). — innen nevezik magukat így az olaszországi poesist tárgyazó társaságok, melyeknek a mi Hajnalikunkr2 is tagja. Ezen értelemben veszi a szót Schiller is ritka szépségű dalában: Auch ich war in Arkadien geboren stb. — Árkádiában élni tehát, és a márvány szavai szerint az: Árkádiában éltem én is! nem jelent egyebet, mint ezt: Egyike voltam hazám kedvelt énekesinek én is s boldog éltet éltem a mesterség szép régiójában. Tudva van azok előtt, akik a festés mesterségébe be vannak avatva, hogy Poussin Miklós (régen elhalt francia születésű táj- és históriai festő) egy gyönyörű vidék fenekében egy szarkofágust festett ezen felírással: Et in Arcadia ego! — Kevés ideje, hogy Harron Párisban Poussinnek tiszteletére egy szacellumot rajzolt — eddig talán készen áll —, melyben a Poussin állóképének lábkövébe ezen mély értelmű szóknak kell vala vésettetni. — (Lásd Landon’s französische Kunstannalen. 1 Mindketten arkadiaiak, egyformán művészek az énekelésben és a váltakozó énekben. 2 Hannulik János Krizoszton (1745—1816) piarista tanár és író. 3 Szentély (lat.), a kath. egyházban szenteknek épített kápolna.